Jaj szerelmes lettem-e, vagy mi ez?

Itt Tamásoztok, Tomiztok, jó, hogy nem egyenesen Árpi, vagy Feri, nedadjisten Dezsőnek tituláltok.

Na mindegy. Még annyit fűznék hozzá ehhez a rendkívül izgalmas kérdéshez, hogy úgy érzem ezzel a lánnyal érdemes összeismerkednünk, mert akkor legközelebb ha találkozunk már tudnánk egymás nevét és, hogy mit nem szeretünk csinálni szabadidőnkben. Meg ez eleve érdekes, legalábbis számomra, hogy az ismerősök másképp viszonyulnak egymáshoz, mintha idegenek lennének. Mondok egy példát, rendben? Ok. Szóval, ha például valakivel megismerkedünk, bemutatkozunk, meg ilyenek, akkor egyfajta kommunikáció lesz köztünk, ami interaktív. Tehát, megtudunk egymásról bizonyos dolgokat, és jó esetben, ha ismét meglátjuk egymást bárhol, újra szóba elegyedünk, de már nem úgy, mintha idegenek lennénk, hanem ismererősökként. Ennélfogva könnyebben beszélgetünk.

Igen, ez így megy általában az embereknél. Nálam nem tudom hogyan.

Ja már értem. Tehát az is számít, ha én írok. Mármint saját magam is megválaszolhatom, illetve kommentírozhatom a kérdésem. Irónikus. Ugyehogyugye? Igen. Köszi. Szóval mi is a bánatod? Hát, tudod jól. Ühüm, ezzel nincs gond, na látod. Szóval az a problémád, amit kreáltál magadnak?

Pontosan. Belészerettem ebbe a nagyon szép lányba és azt se tudom, mi a neve. Mert még nem beszélgettetek? Ja, azért. Aha. Látom akkor mi a gond. Figyelj, szerintem menj oda hozzá társalgás céljából, és szólítsd meg. Szerintem is. Naugye. Nincs itt gond.

Hallod, tényleg nincs. Akkor minden rendben? Hát, végül is igen. De hát nehéz tudod. Jó, tudom, mert sokat töprengsz, hogy mit mondj neki. Igen. Egyszerűen csak, azt mondd, ami éppen eszedbe jut. Tehát erőltetetten. Semmiképp se legyél spontán. Meg nem is tudnál még. De majd gyakorolsz, és ha vevő lesz rá a csaj, akkor már fel is út, le is út. Hát, igen. Köszönöm, bárki is voltál megnyugtattál. Ok, nem tesz semmit.