Lehet valakit egyszerre nagyon szeretni és nagyon gyűlölni?

2 éve beleszerettem egy férfiba, aki mással jár közel 10 éve. Először csak barátok voltunk, de később lefeküdtünk. Kb. egy évig volt köztünk szexuális kapcsolat, de egyébként jókat beszélgettünk, mély lelki dolgokról is. Kicsit olyasmi volt, mintha járnánk. Szóval egy részről csodás volt vele lenni, más részről viszont rendkívül megalázó volt, hogy nem vállal fel, nem töltjük együtt a karácsonyt és a többi. Végül telesen kiakadtam, tönkrement az önbizalmam, úgy éreztem, hogy ezen a világon mindenki szebb, okosabb és jobb az ágyban, mint én, pedig ez az érzés nyilván csak azért volt, mert ez az egy srác nem vállalt fel. Aztán megmondtam neki, hogy ez nekem mennyire fáj, ő meg kb. összeomlott, mert ráébredt, hogy mit művelt velem. (meg a barátnőjével is, aki mondjuk nem tud semmit azóta sem, szóval nem tudja, hogy szarul kellene éreznie magát) Aztán ezek után még egyszer szexeltünk (kicsit hirtelen felindulásból) és már rég óta beszélgettünk róla, hogy kipróbálnánk az anált, és akkor meg is tettük. Egyébként a srác soha nem vett nekem pl. virágot. Amikor megkérdeztem, hogy miért, akkor azt mondta, hogy azért, mert nem akar hozzám túl közel kerülni, vagy nem akarja, hogy hamis illúzióim legyenek a kapcsolatunkat illetően. Majd végül úgy lett vége az egésznek, hogy közölte, hogy elmúlt a vágy és neki lelkiismeret furdalása van és nem lenne helyes folytatni. (ezzel mondjuk én is egyetértettem). DE! Nekem nagyon rosszul esett, hogy anál, meg ilyesmi történik, majd közli, hogy elmúlt a vágy. Meg mi az, hogy a virágoktól lesznek hamis illúzióim, amikor lefeküdt velem. Nem gondolta, hogy talán a szextől inkább lesznek hamis illúzióim? Szóval egy részről gyűlölöm őt, mert nyilvánvalóan kihasznált, megalázott. Más részről még mindig jókat tudunk beszélgetni, meg tud nyugtatni, ha ideges vagyok és még mindig úgy érzem, hogy fontos nekem, habár nem feküdnék le vele többet. Szóval megbeszéltük, hogy próbáljuk meg barátként. Néha jól működik, fontos nekem, úgy érzem, hogy szívesen segítenék neki bármiben, néha pedig rám törnek ezek a dolgok és úgy érzem, hogy annyira gyűlölöm, hogy legszívesebben megfojtanám. Mit tegyek? Szerintetek lehetséges, hogy el tudom felejteni a sérelmeimet és igazi barátok leszünk, vagy ne is álmodjak erről? 23/L