A barátnőm és én nagyon szeretjük egymást, egyikőnk se akarja a másikat elveszíteni, de nagyobb problémánk adódott, mit tudnék tenni?

Szóval, együtt vagyunk lassan 1 éve, én vagyok neki az első pasija, velem élt át mindent először úgy igazán. Nagyon szeret engem elvileg, azt mondta, hogy elsőre nagyjából megtalálta a tökéletes férjet magának, de hogy még nem élte ki magát, nem volt más párkapcsolata, kavargatása stb, nem tapasztalt és ettől megijedt, szünetet is kért. Lényegében ez a baja, hogy nem volt még mással és nem akarja 1 férfivel leélni az életét, de hogy nagyon szeret is. Szünetet kért, megbeszéltük, arra jutottunk, hogy megpróbálja túltenni magát ezen az érzésen és élvezni a jelent velem. Távkapcsolatban élünk így elég nehéz, mert hetente 1x tudunk találkozni sajnos. Sok mindenen gondolkoztam, nyílt kapcsolaton, szakításon, hosszabb szüneten hogy ez a probléma megoldódjon és kiderjüljön valójában mit érez. Most ebben maradtunk, hogy folytatjuk, mert amikor találkozunk és együtt vagyunk akkor nagyon jó minden, csak amikor nem lát engem, akkor érzi magát úgy mintha szingli lenne. Én úgy vélem, hogy a gyakrabb találkák és ezáltal gyakrabban szex (nem azért nem szexelünk mert nem szeretünk, hanem mert náluk nem igazán lehet, ha épp ott vagyunk, nálunk igen, csak legjobb esetben is minden hétvége jöhet szóba.. Legrosszabba pedig 3-4 hét, mint pl most..

Tudnátok tanácsolni valami okosat? Nyílván nem akarom elveszíteni, meg stb, és tudom, hogy ezt nekem kell megoldani, de egy két pozitív ötletet meghallgatnék tapasztaltabbaktól, hogy próbáljam megoldani ezt a problémát szakítás nélkül, illetve ha ez bekövetkezik lehet e még esély hogy visszatáncolna magától?