Beleszerettem valakibe, viszont ő közölte, hogy kizárólag csak barátok lehetünk. Ezután csókolózott velem, viszont most segíteni próbál. Se vele, se nélküle?

Beleszerettem egy fiúba. Nagyon nem akartam. Soha. Tudtam előre, hogy ez lesz a vége. Heti 1x találkozunk, "kötelezően", közös elfoglaltság gyanánt. Téli szünetben egyszer találkoztam vele, megbeszéltük a dolgokat. Vagyis, csak azt hittem, hogy megbeszéltük, mert igazából a találkozó után vagy ezerszer több kérdés halmozódott bennem, mint amire azelőtt választ vártam. A találkozó végén megcsókolt. Ha nem akar semmit, akkor nem kellett volna. Tudom, miért csinálta, de csak rontott vele a helyzetemen. Sajnos szeretem, nem tudok ellene tenni, de ő csak a barátjának tud tekinteni, maximum. Itt rengeteg dolog közrejátszik, ha valakinek lényeges a segítséghez, leírom neki privátban. Szóval. Visszatérve. Elhatároztam, hogy nem akarom látni, hogy a heti egy alkalommal rideg és kimért leszek vele, és összeesküvés elméleteket kezdtem szövögetni az agyamban, hogy még bunkóbbnak tüntessem fel a saját szememben, mert akkor könnyebben felejtem el. Viszont, most kiderült, hogy ő nem fog oda járni, ahol eddig találkoztunk, mert elege lett. Mindenből. Hiába tagadja, tudom, hogy én is az "egyik nyomós indok" vagyok, amiért elmegy. Túlságosan szeret(mint barát) ahhoz, hogy tovább lásson szenvedni, de ezt ő így ne mondja a szemembe. Vele így nem lehet beszélni. Ehhez ő túl "férfi". Vagy nem tudom, hogy hogy is fogalmazzak. És most, hogy elmegy, gyakran vannak pánikrohamaim, gyomoridegem, étvágytalanságom, és rettegek attól, hogy soha többé nem látom, pedig előtte pont hogy én nem bírtam volna egy légtérbe kerülni vele. Mit tegyek?? Megőrjít ez a "se vele se nélküle" dolog! Nagyon szeretnék a barátja lenni, és nem akarom elveszíteni a barátságát és őt magát egy kis piti szerelem miatt. Miket beszélek, őrületesen belezúgtam. Kérlek, segítsetek!