Mit kellene tennem? Ezen már nem lehet változtatni?

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Szóval volt egy több, mint egy évtizedeses kapcsolatom. Baráti kapcsolatom egy fiúval. Teljesen megértettük egymást, nagyon jól kijöttünk, nem is igazán tudtam élni nélküle és ő sem nélkülem. Minden jól ment egy darabig. Akik a környezetünkben voltak, azok egy idő után elkezdték mondani, hogy biztos, hogy többet érez a fiú irántam szimpla barátságnál. És rövid időn belül ez be is igazolódott. Nem értettem, sőt most sem értem a reakciómat. Szabályosan rosszul esett. Én soha nem tekintettem rá úgy, mint fiúra. "Csak" úgy mint barátra. Nem tudom, talán azért mert tudtam, hogy ez a vallomás a kapcsolatunk végét jelenti, ezért esett olyan rosszul. Szóval bevallotta, én meg nem tudtam, hogy reagáljak, mivel teljesen váratlanul ért. Erre elkezdtünk távolodni és olyan messzire kerültünk egymástól, amilyen messze még soha nem voltunk. Azóta nekem már lett egy párkapcsolatom és ő erre féltékeny, pedig az hogy már nem vagyunk olyan jóban, ez nem most kezdődött. Mégis írogat nekem, hiába tudja, hogy semmi sem lesz már olyan, mint régen.

A kérdésem az lenne, hogy mit tegyek? Amit tudok az az, hogy a páromat szeretem és soha nem hagynám el. De azt is érzem, hogy nagyon rossz az, hogy ő nem tud rajta túl lépni, én pedig nem tudok neki segíteni, mivel nem szeretem. "Úgy" nem! Ráadásul a párom is kiakad, ha erről beszélek, mondván, hogy felejtsem el. De ez nem ilyen könnyű! Szerintetek beszélnem kellene vele, vagy tényleg hagyni az egészet? Köszönöm a válaszokat!!!