Előfordul, hogy szeretsz valakit, mégis nélküle élsz?

Igen.

Szeretem az anyukám, de attól még nem akarok vele élni, mert felnőttem és jobb így. :D

Igen. A volt barátommal jóformán együtt éltünk. Viszont kiderült, hogy nem illünk össze és valószínűleg nem is fogunk összecsiszolódni. Mikor szakítottunk, akkor még szerettem, és mivel végig sírtuk az a három órát amíg ezt megbeszéltük, ezért gondolom, hogy ő is, de tudtuk, hogy nem működik (nagyon más háttérrel jöttünk és nem sikerült ~3 év alatt összecsiszolódni). Még szerettük egymást, mikor szakítottunk, de úgy döntöttünk, hogy vannak dolgok amikben egyikünk sem enged (pl. mekkora lakásunk legyen majd (két szoba elég-e, mennyire kell keményen dolgozni azért, hogy jó fizetésed legyen (rá lehet-e áldozni a hétvégéket, lehet-e túlórázni), hányszor lehet egy héten elmenni inni, hányszor lehet/kell felhívni a szülőket stb.).

Biztos különköltöznék, ha :

1. verne

2. drogozna

3. valami súlyos függősége lenne, amiből nem akar kigyógyulni

4. korlátozná a szabadságomat (a normálisnál nagyobb mértékben, pl. elkezdene utasítgatni, hogy mit tegyek)

5. veszélyben lennének a gyerekek.

De sokan vannak, ahol csak a pár egyik tagja van külföldön (tanul, dolgozik).