Volt olyan nektek hogy szakítottatok a barátotokkal/szakított veletek a barátnőtök majd újra összejöttetek?

Tinikent egyszer elofordult.

10 honap utan volt a szakitas (egyszeruen elmult a kezdeti lelkesedes), igy felhoztam neki a temat es arra jutottunk, hogy jobb lesz befejezni.

Egy honappal kesobb felkeresett, hogy nem tud elfelejteni es probaljuk meg ujra. Megprobaltuk. Egy honappal kesobb kozosen mondtuk ki, hogy tenyleg nincs ertelme.

Engem az akkori barátnőm rakott ki, majd ő próbálkozott az újrakezdéssel, többször is. Nem mentem bele.

Szerintem jól tettem. Azóta is nagyon jó barátok vagyunk, beszélünk, találkozunk néha. Nagyon szerettük egymást, de párkapcsolatban nem illettünk össze. Ha felmelegítettük volna, akkor most nem lennénk beszélő viszonyban sem.

Bár ki tudja...??

Volt, többször is.

Először körülbelül 2,5 év után szakított velem a barátom. Közel egy hónapig nem is beszéltünk. Ezután írtam neki, hogy találkozzunk, de nem az volt a célom, hogy összejöjjünk, csak meg akartam beszélni a dolgokat, hogy mit miért tett úgy, ahogy. Találkoztunk, és egy hosszú beszélgetés után végül ő ajánlotta, hogy kezdjük újra, én pedig kis gondolkodás után beleegyeztem, mert még akkor is nagyon szerettem.

Rá másfél évre megint szakított. Akkor már úgy voltam vele, tényleg vége. Másnap írt, azt mondta, rájött, hogy nagy hülyeséget csinált, és találkozni akart. Találkoztunk, és ismét összejöjjünk (bár a találkozás előtt megfogadtam, hogy bármi lesz is, nem kezdek bele megint, mert már úgy érzem, hülyét csinál belőlem). Természetesen a találkozás után aznap este teljesen görcsben volt a gyomrom, éreztem, hogy nem lesz ez így jó, mert akármennyire is vagyok boldog, ki tudja, hányszor szakít még velem?

Másnap találkoztunk, és szakítani akartam, de képtelen voltam. Ahogy megláttam, csak sírtam, és ki se tudtam mondani, így együtt maradtunk. Aztán egy hétig vergődtem, hogy mi legyen, vajon ha most együtt maradunk, legközelebb mikor fog ismét szakítani? Persze közben jól éreztem vele magamat, de már nem tudtam komolyan venni az egészet, hiszen véleményem szerint egy normális kapcsolatban nincs (ennyi) szakítás. Napokig alig aludtam, örlődtem, mit csináljak.

Végül szakítottam, ennek lassan egy hónapja. Nagyon hiányzik, és még mindig gyorsabban ver a szívem, ha meglátom, ennek ellenére úgy érzem, jól döntöttem. Szebb lenne vele az életem, de annyi bántó dolgot vágott a fejemhez a kapcsolatunk alatt, hogy már nem tudnék többet elviselni. Egyébként is mindig én voltam, aki jobban szeretett, és többet beletett a kapcsolatba, ezt ő maga mondta nekem. Sajnos én is így éreztem.

Bocsi ha hosszú lett.

21N