Jóllehet a szerelem még nem felnőtt, de hamar a depresszióba vezetett. Egy nemzetközi tábor alkalmával ismertem meg egy lányt, aki pontosan megfelelt a lány idealomnak. Az alábbi résszel kiegeszitve, hogyan tudok tullepni mindezen?

Meglehet hogy a lány Csehországi volt, de azért angolul tudtunk beszélni egy keveset.Próbáltam beszélgetni vele, odafigyelni rá stb. és ő is ugyanígy tett, örökké integetett nekem, kezfogasokat csináltunk stb. A tábor vége felé, elerkeztunk arra a pontra, hogy oda irányítottuk nagy nehezen a beszélgetést hogy szeretjük-e egymást... Mivel a tábor vége felé volt és előre gondolkodtam, hogy lehet hogy talán soha többet nem látom és osszejovunk, akkor nagyon nehezen fogom elviselni, ezért azt válaszoltam neki hogy nem válaszolhatok. Ezt bantam meg a legjobban. És ez is jellemzi azt a legjobban azt hogy mennyire egy introvertált típus vagyok, aki nehezen talál magának való lányt, mind személyiségben, mind kinezetben,es úgy éreztem hogy ő olyan lány, akivel életem végéig mulatságban töltenem életem, és életem végéig szeretném. De a józan ész megállított. A búcsúzás majd nagyon nehéz volt, bár akkor még nem mutattam ki érzelmeim. Majd mikor hazakerultem, akkor jött meg minden, két hete sírok, és nem tudok nem rá gondolni, és mivel introvertált típus vagyok ezért nagyon nehéz bárkivel is megbeszélnem.

A kérdésem az, hogy tud valaki tippeket adni, hogy hogyan tudom lekuzdeni ezt az időszakot és hogyan tudok tullepni rajta?