Introvertáltként nem lenne jó döntés egy hangsúlyozottan extrovertált partner, ugye?

Én extrovertált vagyok és a saját káromon tanultam ezt meg. Mindig vonzottak a csendesebb, befelé forduló pasik, így a hosszú kapcsolataim is velük alakultak ki. Két forgatókönyv volt:

1. Én visszafogtam magam, "leültem", aminek az lett a vége, hogy nem tudtam a kellő figyelmet megadni nekik, mert nem volt elég az impulzus ahhoz, hogy "kitomboljam", majd elengedjem magam. Amikor visszafojtod a nagy energiát, annak sokszor vita a vége, mert nem tudod hol kiengedni.

2. Ezzel együtt jár az is, hogy a másik meg magányos melletted, mert a számára megfelelő programok (külön elfoglaltság külön szobában, egy-egy puszi a közös helyiségekben, aztán külön idötöltés) nem adottak, mivel te épp a haverjaiddal programozol valahol.

Képzeld el azt a csajt, aki beprogramozza a nyaralást és szomorú, hogy nem élheti veled meg azt, hogy egy igazán badass drótkötélpályán csúszhat át, és benned emiatt bűntudat van, amit ki sem tudsz adni magadból, mert ő épp bandázik a haverjaival, miközben te nézed a sorozatod. Persze ezek szélsőségek.

Mindkét fél arra vágyik, hogy közösen éljetek meg a számotokra megfelelő élményeket, de ez sosem lesz adott, mert ezek az élmények nem fedik egymást. Persze lehet kompromisszumot kötni, sőt, ha a két fél a skála közepéhez közelít és mindkettő enged, akkor nagyon jó is lehet, de egy kifejezetten introvertált és hangsúlyozottan extrovertált esetében ez nem lesz adott.

Nem, én is szenvedtem mellette.

N

Tapasztalatból mondom, hogy minél több bennetek a hasonlóság, annál jobb lesz a párkapcsolat. Egy extrovertált és egy introvertált személyiség kapcsolata nagyon sok kompromisszumot igényel, már ha az egyáltalán lehetséges egy adott helyzetben. Számotokra kedves tevékenységeket csak ritkán tudjátok a másikkal megelni.

Gondolom, te vagy a nő, hány évesek vagytok?