Ha valakitől megkérdezik, hogy miért nincs párja, akkor könnyebb azt válaszolni, hogy nem is akar?

Egyetértek azzal amit írsz, ilyent nem illik kérdezni.

De lehet, hogy én egy külön állatfaj vagyok amiért poénra veszem ilyenkor a dolgot és általában a beszélgetőpartnereim úgy érzik, hogy "áhh, ezzel nem érdemes ilyen komoly témákról beszélgetni".

Párom éppenséggel van, de tőlem már kérdezgették, hogy mikor lesz gyerek (megjegyzem: 22 éves egyetemista vagyok...). Ugyanígy 17 évesen mikor párkapcsolatról kérdezgettek, akkor is poénosra vettem a figurát.

Például:

- Van kilátásban párkapcsolat?

- Óóóó, volna, de hát még Indiana Johes is hamarabb találja meg az inkák elveszett aranyát mint az én irreális elvásársaimban megszületett szőke herceget.

- Gyerekbe gondolkodtatok már?

- Hogyne! És mekkora fun lenne, koleszba nevelni a kölköt az egyetemi ösztöndíjból. Ennyi erővel inkább lecsukatom magam és a börtönbe talán jobb ellátásunk lesz mint a diákbérből.

- Nem tetszik egy pasi se az iskolából?

- Óóóó, dehogynem! Tudod, tudod, az a Jackó bácsi fia. Tudod, akinek a nagyapja szexuális erőszakért ült és most épp Jackó bácsiéknál lakik. Igen, igen... az a család ahova rendszeresen jár a rendőrautó. De nembaj, mert a fiúk ŐŐŐŐ MÁÁÁS!

Kevered a szezont a fazonnal.

Akinek van társa és elkötelezett teljesen íránta, az nem akar másikat.

Ez pont annyira illetlen és kellemetlen kérdes mint a "mikor jön már a gyerek? Miért nincs még?" Mindkettő abszolút magánügy, és lehet nagyon érzékeny téma is az illetőnek.

Vagyis persze hogy ezt mondja, nem pedig elkezdi részletezni mi a gond. Azt elmondja a legközelebbi baratainak ha akarja.

Igen egyszerűbb ezt mondani, de az a baj hogy akkor meg jön a további kérdezősködés, hogy miért nem akarsz? Mi bajod van, miért vagy olyan válogatós stb...

Én annyit szoktam válaszolni, hogy "ember, nézzél már rám...". Nem is erőlteti senki tovább a dolgot.