Hanyadik visszautasításnál omlottál össze?

Őszintén szólván nekem 21-27 éves korom között volt 2 kapcsolatom egymás után.

És fogalmam sincs, hogy, hogy jött össze, fingom nincs miért kellettem nekik, vagy vakok voltak.

De mindegy is azóta több mint 10 év eltelt és mindenki élből elutasít, sajnos megkaptam őszintén sokaktól h az arcom fejem miatt. Amikor a 6. nő mondta azt h rosszul nézel ki, nem vagy jóképű, kicsit gáz stb...hát az egésztől elment a kedvem.

Ilyen még nem volt, csak elkeseredettség. De amúgy az elmúlt másfél évben kb. 15 nő utasított vissza, igaz, köztük sok foglalt is volt, csak ugye nem volt a homlokukra írva.

Az jobban össze tudna omlasztani, hogy egyetlen egyszer visszautasítottam egy nőt, amit azóta is bánok.. ez jobban fáj. Az exeim szakítottak velem (egyik meg is csalt), amik miatt feltehetem a kezem, hogy hát nem vagyok hibás, de itt ez a másik nő, akiről csak én tehetek, hogy eldobtam magamtól (és hiába könyörögtem magam vissza kétszer), ez az, ami felfoghatatlan.

De nem omolhatok össze, mert akkor sose lesz csajom, úgy néz ki, tényleg menni kell tovább, és ha 100 nő meghívása után majd a 101. fog esélyt adni, akkor addig kell próbálkoznom.

Egy kivételével az összeset leszartam.

De az az egy nem egészen volt visszautasítás, inkább amolyan szakítás féle és nem is én kezdeményeztem azt az egész kapcsolat-féleséget.

Neki volt barátja, amikor megismerkedtünk,de csak barátok voltunk, viszont mindketten elkezdtünk egyre többet érezni. Órákat beszélgettünk és teljesen egy hullámhosszon voltunk. Viszont ő meg akarta menteni a kapcsolatát annak ellenére hogy szerelmes volt belém.

Utána még folytatódott a sztori, de hosszú lenne leírni.

Szerintem az a lány volt életem szerelme, de azzal vigasztalom magam, hogy lehet jobban jártam így. Az életem többnyire sínre került, ami mellette nem biztos hogy megtörtént volna az anyagi akadályok miatt. Ráadásul kicsit kifordított magamból az a lány.

Annyit még hozzátennék, hogy legalább 2-3 év volt túljutnom rajta, de nem vagyok biztos benne hogy teljesen kihevertem, pedig 10 év eltelt.

Random nők nem igazán váltottak ki ilyesmit belőlem. Már az ismerkedés kezdetén lefostam őket.

33/F

Nálam 2 hónap volt

Februárban szakítottam, szeptemberben regiztem társkerre és nemrég töröltem magam. A java része csak szexre menő foglalt vagy öreg vagy ronda, aztán akik képről és cseten felcsillantották a reményt és randiztam, azok meg élőben b.lfékek csúnyák buták sötétek, munkahelyen 2 hülye nyomul, a szomszédsrác is kegyetlen incel, és most novemberben el is engedte hogy lesz barátom.

Karácsony egyedül, újév egyedül, karrierèpítés házra gyűjtés kocsivásárlás egyedül, edzések séták szórakozás egyedül vagy olyanokkal akik messze nem érdekelnek, de nem vehetek macskát se mert az panelban vergődne csak és alig vagyok otthon is a munka miatt.

Összeomlás van, fekete jövő, kiúttalanság de még ötletem sincs arra, hogy lesz nekem barátom.

Újabban előadasokat is hallgatom pl bRyen Tracy így olyan mintha elalváskor beszélne legalább vki hozzám.

Lassan eljön az idő hogy a tv-hez fogok beszélni szerintem én is:(

Nekem nem nagyon volt egyértelmű visszautasításom, mivel nem sűrűn próbálkoztam. Nyilvan azért mert tudtam mikor van értelme próbálkozni és mikor nem, és csak előbbi esetben vetemedtek ilyesmire. Akkor sem mentem el odáig hogy a nő kimondja hogy hagyjam békén.

Így az első alkalommal amikor egyértelműen kikosarazott egy egyedülálló nő akinek udvarolni próbáltam, már össze is omlottam.

De nem a visszautasítás miatt, hanem annak módja miatt. Az volt a probléma hogy hülyére vett engem, és az vérig sértett. A visszautasítással nem lett volna problémám, de az a mód ahogy az történt az sziven ütött.

El is engedtem utána a csajozás témát, egyszerűen hallani sem akartam nőkről többet. Nem is érdekelt onnantól.

Pár évre rá csak azért csajoztam be, mert egy csaj szedett fel engem. Én már semmiféle késztetést nem éreztem randizáshoz (bár randiig sosem jutottam azelőtt) és most sem érzek. Inkább maradok egyedül minthogy ilyen nőkkel vesződjek mint amilyenek itt vannak

Okes, fiatal vagyok meg, de ezek fajtak. Gimis eveim alatt semmi komoly nem volt, csak kavargatasok. Egyetem elejen (3 eve) osszejottem az exemmel, egy evet voltunk egyutt. Szakitottam, mert bevallotta masokra vagyik. A szakitas utan par honappal eloben megismerkedtem valakivel. Varazslatos volt, de tenyleg. Viszont egyikunk se akart akkor, kapcsolatot. Mindketten reszben (mert mindketten abban az evben szakitottunk) en pedig fel evet kulfoldon voltam. Megis kitartottunk egymasert, szerettunk volna tobbet. Aztan en hazajottem unnepekre, mikor kozolte a srac hogy benne nem alakultak ki erzesek, es nogy “tul rendes vagyok” es nem tudja azt viszonozni amit en erdemelnek. Na az nagyon pofan vagott. Sose gondoltam hogy valakinek a kedvessegem lesz a baja

Fel evig kinoztam magam, majd tinderezni kezdtem. Most vetettem veget egy hosszu ismerkedesnek. Toxikus volt, es mar kezdem azt hinni sose lesz senkim