Szerintetek a nők a férfiak hány százalékát tarthatja alkalmasnak párkapcsolatra, és fordított felállásban mennyi ez az arány?

1%

fordítva 85%

Nők a férfiak max 0,1%-t tartják kapcsolatra alkalmasnak.

Fordítva 95%.

Nagyon szigorú vagy kedves egyes és kettes. :)

Magánvélemény teljesen más mint egy globális ténymegállapítás.

A nőkben több az előítélet ezért náluk egyértelműen nehezebb a százalék meghatározás.

Ha valakinél meg is van az, hogy alkalmasnak tartanak valakit egy kapcsolatra, akkor az hamar meg is változhat.

A felszínesség növekedésével ezek a százalék arányok még jobban megváltoznak.

Azért lehetne bővíteni a kérdést, hogy első ránézésre vagy egy beszélgetés után, esetleg ismerkedés után? Mert így nem lehet pontos számot mondani.

A férfiak szerintem túlnyomós többsége alkalmasnak tartja a nőket egy kapcsolatra.

Nem akarok számokba bocsátkozni, de sok férfi is válogat nem csak a nők.

Sok normális értékrendű nő van, csak ezeket nehéz megtalálni.

Van aki bizonytalanságból és rossz tapasztalatból adódóan nem szab bizalmat a másik félnek egy kapcsolathoz.

Ha teljesen ismeretlen egymásnak a két fél, akkor a nők a férfiak 30-40%-át tartja alkalmasnak egy kapcsolatra.

A férfiak meg a nők 50-60%-át.

Mindenkinek vannak igényei és elképzelései azzal kapcsolatosan, hogy milyen is számára valamilyen szinten az ideális nő és férfi.

Nekem sem tetszik minden nő és nyilván én sem tetszem minden nőnek.

Alapjába véve semlegesen indulok neki minden nővel való ismerkedésnek, de nálam is vannak olyan dolgok amik kizárják azt, hogy alkalmasnak gondoljak egy nőt a kapcsolatra.

A férfiak nagyjából fele olyan személyiségű, hogy egy normális nő oldalán alkalmas legyen párkapcsolatra. A többi megbízhatatlan, fél a felelősségtől, stb. A külső megjelenés és anyagi helyzet nem elsődleges, mert azon lehet változtatni.

A férfiak nagyjából a nők azon 5%-át tartják számukra párkapcsolatra alkalmas személynek, akik elég szépek/csinosak ahhoz, hogy diadal legyen velük mutatkozni, a belső személyiségét meg úgyis megpróbálják átszabni.

A nők a férfiak maximum 5%-át tartják.

A férfiak a nők 60-70%-át nagyjából.

Ezért is van ennyi egyedülálló manapság,mert a nők csak a legjóképűbbnek születettekkel állnak szóba egyáltalán.A többi kuka.

Míg a férfiaknak kevésbé számít a külső sokkal,a férfiaknak fontosabb sokkal a belső értékek a nőben,és meg tudja látni a nőben a belső értékeket is.

A nők a férfiak alig néhány százalékát tudná elképzelni partnerükként, kivétel ez alól azok a begyöpösödött abnormális nők, akik évek óta betegesen szerelmesek valamelyik hülye exhapsijukba, vagy valamelyik focistáért, színészért rajonganak fanatikusan. Borzalmasan szűk keresztmetszeten kell átjutni a férfiaknak náluk, mármint ami az elvárások teljesíthetetlenségének kiszűrését illeti.

Viszont a férfiak a nők igen nagy részét tudná elképzelni potenciális barátnőjelöltként, hiszen a legtöbb férfinak már eleve a külső tulajdonságokat illetően sincs fixált elvárásuk (ellentétben a nőkkel: csak szőke, csak barna, csak kék szemű, csak 180 centi fölötti magasság, és a többi hülye tényező). Az utcán rengeteg szép lány szaladgál, így azt hiszem nem írnék ökörséget, ha azt írnám, hogy ez az arány nagyjából 60-70% közé esik.

Szerintem eleve a kérdés rossz, ugyanis kell egy ismerettségi szint, hogy valaki a potenciális partnerek halmazba bekerülhessen, és mivel nem olyan sok embert ismerek, akit ilyen mélységben megismertem, ezérr ha az összes férfit nézzük akkor nyilván ez a szám nagyon alacsony lenne. Így hát szükséges kétfelé bontani a társaságot, azok a férfiak akit nem ismerek és azokat akiket igen. Azokat, akiket nem ismerek, csak a külső tulajdonságaik játszanak. Néha látok olyan fiúkat, akik teljesen eltudnak varázsolni a megjelenésükkel. Van egy ismerősöm, aki ébenfekete hajú, mellé porcelánbőr társul, szeplős és hatalmas szempillái vannak. Na hát ahogy megláttam, rögtön megindult a fantáziám, de amint kiismertem a belső tulajdonságait, egyből nem érdekelt már annyira és már alig tartjuk a kapcsolatot már évek óta. De fordítva is megtörtént már az eset, a baráti társaságomban volt egy srác, akinek sokáig nem is tudtam a nevét, mert idegenek jelenlétében elég szótlan volt és visszahúzódó és számomra így jelentéktelen volt. De egyszer egy összejövetelen elkezdtünk beszélgetni, mert egymás mellé kerültünk és már két éve együtt vagyunk. :)

Szóval akiket nem ismerek és tényleg csak úgy meglátom őket az utcán és akár egy szó nélkül odamennék és megcsókolnám őket, az lehet olyan 0,5% szóval 1000 pasiból 5. De ha körülnézek az ismerőseim között és nem lenne barátom, akkor kb. 30%-kal összejönnék. A két halmaz metszetében amúgy nagyon kevés, vagy egyáltalán nincs fiú, férfi. Nagyon ritkán van az, hogy egy számomra nagyon vonzó férfi az ismerősöm lesz és akkor teljesen rendben találom a belső világát, mentalitását.