Nektek is olyan érzésetek van, hogy annyira egyediek vagytok, hogy sose lehet olyan párotok, aki egy az egyben olyan mint ti és ezért önként vállaljátok az egyedüllétet?

#2-es, én együttérzek veled. Három éve ismertem meg valakit, aki olyan volt mint én, a hasonmásomnak éreztem, csak külsőben különböztünk. Sajnos én viszont nem tudtam megfelelni neki.

Sehol nincsenek olyan lányok akik

- informatikusok, vágják a szoftvertechnológiát és szoftverfejlesztést

- szeretik a progresszív metált és technikás szólógitárjátékokat

- gamerek

- kedvelik az elvont filmdrámákat és kultfilmeket

Amúgy 23F. Meg csinálhatom azt, hogy kigyúrom magam, elegánsan kezdek öltözni, elhatározom hogy határozott leszek és növelem az önbizalmam, de attól még nem fogok tudni összefutni hasonlóan különc és "bogaras" lánnyal, mint én. Ha meg mégis, akkor el vagyok meszelve neki. Túlságosan szeretem a szakmámat, számítógépes játékokkal és metálzenekarokkal kapcsolatos ismereteim pedig már legendásak, mintha egy Wikipédia oldal lennék, annyit tudnék beszélni róluk.

Egy lehetőség: elkezdek vezetni egy youtube-videós blogot kedvenc témáimról, hátha legalább más emberekkel találkozok, akik hasonló érdeklődésűek, mint én.

#7 Voltak nekem is ilyen érzéseim, meg hogy mindig elhatározom, hogy én sokkal több vagyok annál, minthogy hallgassak az evolúciós ösztönre és csak párral legyek boldog.

Nem kéne kapcsolatfüggőnek lennem. Egyedül kéne megtanulnom boldognak lennem. Erre visszajön a gyakorikerdesek.hu függőségem és elbukom miatta a vizsgáimat.