Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért gondolják azt a férfiakról, hogy akit a húszas éveiben elkerültek a lányok, az az ember ugyanúgy képes párkapcsolatra?
kisfiúként átéli mindenki az első szerelmet általános iskolában majd középiskolában. ezidőben tehát tizenévesen összejön az első barátnő. tehát egy férfi úgymond beleszocializálódik a nők közé már egészen fiatalkorától. megismeri a barátnője ismerőseit, barátait. a húszas éveinek második felében járó férfi továbbtanul vagy elmegy dolgozni és a második vagy harmadik komolyabb barátnővel összeköltözik.
értitek mire akarok kilyukadni? nem feltétlenül a legelső barátnőre gondolok, akivel koporsóig együtt kell lennie egy férfinak, hanem arra, h aki fiatalon megtanulja a nők "nyelvét", annak később sem lesz gondja rá, hiszen könnyen megérteti magát velük.
viszont akit általános iskolában meg középiskolában kigúnyolnak kiközösítenek a lányok, csak mert nem néz ki jól, az máris lekanyarodik erről a normális útról. később bátortalan lesz lányok közé merészkedni, mert félni fog a bántalmazástól. nem fognak benne kialakulni azok az adottságok, amik egy normális férfiban megvannak a nők irányába.
ezáltal évekkel később is magányos marad és annak ellenére, h megpróbál pozitívan hozzáállni a nőkhöz, az ismerkedéshez, az udvarláshoz, a próbálkozásai mind kudarcot vallanak. így inkább kevesebbszer ismerkedik, meghúzódik a háttérben, és egyre ritkábban veszi rá magát, h megnyíljon egy nő felé.
miért hiszik azt az emberek, de legfőképp a nők, hogy egy hasonló kaliberű férfira egyszer csak rámosolyog a szerencse? meg miért hiszik azt, miért akarják bemagyarázni, h vannak nők, akiknek tetszenek az ilyen hapsik?
válasza: válasza: válasza:Miért hiszed azt, hogy törvényszerűen egyazon irányba fejlődik minden ember, akinek 15 éves koráig nem volt meg az első szerelem?
Miért hiszed azt, hogy csak egyféle életpálya lehet normális, és aki 25 felett nem él együtt a párjával, az eláshatja magát?
Amúgy meg mindenki hoz magával hiányosságokat a gyerekkorából, tinédzserkorából. Egy tudatos huszonéves felismeri ezeket és igyekszik változtatja rajta, fejlődni benne. A párkapcsolati tapasztalat hiánya is ilyen.
Amúgy meg a szerencse épp azért szerencse, mert időnként rámosolyog az emberre. Rám speciel 23 évesen.
válasza: válasza:Rosszul látod, kérdező.
Az OK ugyanaz tizenéves korban, ami huszonéves korban: önértékelési problémák, a szorongás, a társas kapcsolatokban való viselkedés.
Ez bármelyik életszakaszban változtatható, felülírható. Tizenéves korodban ugyanazért nem volt kapcsolatod, amiért most: mert másokban, illetve a külső körülményekben keresed a hibát, nem magadban. Pedig könnyen belátható, hogy másokat nem tudsz megváltoztatni, ellenben magadat igen.
válasza:Mesélek neked valamit. Középiskolában volt egy nagyon csinos, dekoratív, jó csajnak számító osztálytársnőm. Jól is tanult, bulizott is, fiúzott is. Nem volt problémája. Eltelt most már több, mint 10 év. A 10 éves érettségi találkozónkon találkoztunk ismét. Külsőre szinte semmit nem változott, csak korban lett idősebb, és párkapcsolati téren hát mesélt, hogy kevésbé jöttek össze neki a dolgok érettségi után, volt, hogy csak kihasználták. Egyedül van így 30 évesen, pedig amúgy jó nő, és okos is. Közben meg több visszahúzódóbb, csúnyácskábbnak számító, kevésbé sikeres osztálytársnőnk már férjhez ment, gyereke van, vagy most fog szülni. Aztán olyan is akad, aki meg már elvált.
Elég összetett kérdés ez, de az önértékelésen és a változni akaráson nagyon sok múlhat.
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!