Hogy győzhetném le a nőktől való félelmemet? 27/F

Régen olyan iskolába jártam, ahol többségében voltak a lányok, de az osztályban úgymond kiközösítették azt a néhány fiút, akik közé tartoztam, csak mert nem voltunk olyan izmosak, magasak, erős testfelépítésűek, bulizósak, tetováltak, kopaszok, mint amilyen srácok a szomszéd szakmunkás iskolába jártak, és akikre az évfolyamtársnőim vágytak. Volt hogy érezni kezdtem néhány lány iránt valamit, mármint észrevettem, hogy közös érdeklődési köreink vannak, vagy ugyanazon a véleményen vagyunk valamiről, szóval szívesen megismerkedtem volna velük jobban osztályon belül, mindig próbálkoztunk náluk kedveskedni, vagy segíteni a tanulásban, de csak kiröhögtek, gúnyolódtak rajtunk. Szóval innentől kezdve megmérgezte az egész életemet a nőktől való félelmem és ennek már idestova 8 éve.

Ha boltba lemegyek, a pénztároslánynak remegő kezekkel adom a pénzt, vagy a postán ha mögöttem áll egy-két szép leányka, szakadni kezd rólam a víz, és még a pénztárcám is kicsúszik a kezemből, ha sorra kerülök. Az utcán is csak úgy szoktam a szemem sarkából a lányokra nézni, ha el vannak fordulva. Alapból bele se merek nagyon nézni a nők szemébe. Borzalmas érzés.

Azóta sok minden változott két dolgot kivéve. Hárman azóta is összetartunk, együtt járunk kondizni, úszni, kerékpározni, a testalkatunk is nagyon sokat fejlődött. Már nem azok a kis nyegle izomtalan kisgyerek vagyunk. Kivállasodtunk ráadásul ugyanott végeztük el a főiskolát is.

Strandra ki szoktunk járni ilyenkor szabadnapon, több haver is csatlakozik hozzánk, nagyon jó a társaság. Aztán amikor a nőkről kezdenek beszélni, vagy körbenéznek a többiek, hogy mindenfelé milyen szép lányok vannak, mi hárman síri csendben hallgatunk és max. annyit mondunk: "hát ja". Volt hogy a társaságunkhoz csatlakoztak páran lányok, a haverok nagyon jól elvoltak, de mi nem tudtunk úgy feloldódni, mert egyszerűen nem ment.

Mint írtam, minden megváltozott, kivéve két dolgot: a töretlen barátságunkat és a nőktől való tartózkodásunkat. Mindig ráveszem magam, hogy most megváltozok, de ugyanúgy leblokkolok, mint előtte bármikor. Ezt nem lehet tanulni, ezt nem lehet gyakorolni. Változtatni akarok ezen, de hogyan csináljam, ha nem megy? A nőkkel való bánásmód megtanulása nem olyan, mint egy matekpélda. Ez fiatal korban kezd kialakulni az emberekben, amikor szerelmes lesz, kapcsolata lesz, lányokkal veteti magát körül. Aki viszont fél a nőktől, annak esélye sincs semmire se.