Hogy ha az autizmus enyhébb fokozatában szenvedek hogyan alakíthatnék ki párkapcsolatot?

Asperger szindrómában szenvedő 22 éves lány vagyok. Orvos már diagnosztizálta. 4 éves koromban kezdtem el beszélni tanulni. Kiskoromban még az emberek se néztem, de ezt már kinőttem. Hogy ha valami jó hírt kapok akkor remegek a kezemmel. Csendes, visszahúzódó, szolid ember vagyok. Mindig jó tanuló voltam, de az iskolában mindig kigúnyoltak, azért mert szerencsétlen voltam. Mindig olyan voltam, aki mellett szinte soha nem ült senki. Nagyon fáj amiért az emberek tudomást sem vettek rólam és most sem vesznek. Én soha nem bántottam meg másokat, mindig segítettem másoknak, még sem voltak soha barátaim. Van úgy hogy hetekig ki se mozdulok itthonról. Voltam már közmunkán, de ennyi. Párkapcsolataimra is ugyanez jellemző. Külsőre nem vagyok, egy ideig járnak is velem a fiúk, de hetekkel az első randi után otthagynak.k sem magyarázta meg miért. Látszani nem látszik rajtam a betegségem. Egy normális ember csak annyit vesz észre hogy halkabb, csendesebb és szolid vagyok. Nehezemre esik emberekkel ismerkedni, nem tudom mitévő legyek.