Ha a pártalálás sikeressége csupán azon múlna, hogy minden férfinak életvidámnak kéne lennie, akkor vajon miért nem akar minden férfi életvidám lenni?

Mert egyszerűbb a világra mutogatni, hogy az a hibás, mint változtatni magunkon.

(egyébként sok férfi azon sír, hogy a nők felszínesek, mikor nekik csak a "jó csajok", a 10/minimum 7-esek kellenének, a többit meg észre sem veszik).

Nem csak ezen múlik, de személyes tapasztalatom és véleményem az, hogy nem ártana törekedni rá. 10 randiból 8-on tuti a sirámokat hallgattam, hogy ki-hogyan szúrt ki vele, és mennyire szegéééény őőőő, a másik kettőn meg kb. azt, hogy "bárcsak valaki elfogadná úgy, ahogy van"... jah, és ha esetleg tenne érte? Változna? De hát azt nem, mert csak idióta kér/vár némi kompromisszumot és változást, ő úgy jó ahogy van.

Szóval ezerből egyet megtaláltam, aki tud nevetni és egészséges önbizalma van, a többi pedig továbbra is kering, mint gólyafos a levegőben, és ugyanazt a lemezt játsza minden randin.

Millió meg egy dolgon múlik, plusz szerencse.

Egyébként meg ugyan ki az, aki nem akar életvidám lenni?