Miért vagyok így elátkozva a párkapcsolat terén? Ennyire rossz ember lennék hogy nem kellek senkinek?

Az én életemnek sem lenne semmi értelme, pl ugyanez miatt, ha a munkámban, foglalkozásomban nem jutottunk volna előrébb az 5-10 évvel ezelőtti szintünkhöz képest, meg tán' még sikerül kicsit feljebb araszolni.

De másképpen.....

Üdv a klubban! :D

Én már lemondtam a párkapcsolatról 24 évesen.(F)

Nem tudok már elviselni az erőltetett dolgokat.

Nem tudom észlelni az apróbb jeleket, csak azokkal a lányokkal tudok kommunikálni akikre barátként tekintek vagy ők annak tekintenek. Nem tudok beszélgetést kezdeményezni, mert a legjobban ami mélybe taszít az a kudarc.

Elfoglaltam magam mással. Jövőre végzek az egyik műszaki egyetemen, mellette dolgozok. Így nulla szabadidőm. Aztán majd az idő hátha rendbe hoz.

Foglald el magad apróbb dolgokkal(főzz,filmezz), esetleg tanulj vagy hobbyként találj ki valamit.(ott is találkozol élőlényekkel)

Ne hagyd magad, hogy ilyen hülye gondolatok vezéreljenek, mint amit leírtál a végén. Amióta nem agyalok annyit a legapróbb dolgokon azóta a családom is azt mondja, hogy teljesen megváltoztam és érzem is, hogy boldogabb vagyok :)

Ez jó, péntek este itt rinyáltok hogy senkinek nem kelletek. Mit gondoltok mennyien fognak becsöngetni hozzátok, hogy szia, szeretnék veled ismerkedni?????

Lehet itt siránkozni meg sajnálgatni magatokat, meg a sebeiteket nyalogatni, de attól még semmi nem fog változni!

El kell menni közösségbe!! Nem a gép előtt rinyálni!