Ha a nőknek és a férfiaknak (állítólag) ugyanolyan fontos a partner anyagi helyzete, miért van az, hogy magyar nők tömegével járnak nyugati pasikkal, míg fordítva (magyar pasi nyugati nővel) sokkal kevesebb van?

"mert természetesnek veszik, nem pedig azért, mert ne lenne fontos"

Igen ebben lehet valami. Pl németeknél is vannak olyan állások amiket nem végeznek mert derogál nekik. Ezért pótolják ott a munkaerőhiányt külföldiekkel. Így a zsírosabb állások a németeknek marad.

Viszont voltam olyan családban, ahol a nő volt a családfenntartó és teljesen jól működött a család. Nem volt ügy abból, hogy a feleség hozza haza a fizetést és a férj maradt otthon a picikkel. Ott teljesen természetes, és sok család az alapján számol mi éri neki meg.

Itthon viszont a férfi öntudattal egybeforr, hogy a férfi legyen az erős, okos, domináns. Mert ha nem, akkor ő nem férfi. Kicsit sajnálom ezt a helyzetet.

Én is volt, hogy megéltem nagyon szegény éveket. És sehol nem tartottam a nyugati kollégákhoz képest. De mégis az ő látásmódjukat magamévá tudtam tenni. Tudok bizakodni, előre tekinteni, célokat kitűzni. Megküzdeni a céljaimért.

Pont azért mert én tudom milyen nyomorba lenni, milyen csak várni a csodát és láttam, hogy ez nem visz előrébb. Külföldön ahol dolgoztam, ott elképzelhetetlen, hogy a papírforma ne működjön. Ők nem értik azt, hogy "ez a papír, az élet meg teljesen más", mert ők tesznek azért, hogy működjön a papíron leírt elvárás. Ott is van bürokrácia, ők is meg vannak áldva a politikusaikkal, de az a melankólia és beletörődés és negatívizmus nem jellemzi őket.

Volt, hogy nem működött egy projekt, de a ahelyett, hogy előráncigálták volna a "felelősöket" és ment volna az újjal mutogatás, inkább átvették elölről az egészet és megkeresték a hibát.

Ott a minimál bér, ugyanúgy nem elég semmire, mint itthon. Ott ugyanúgy dolgozni kell mint itthon. De az emberek mentalitása más. A hibát elsősorban magukban keresik, és utána járnak mit rontottak el. És javítják. vagy áttervezik.

Itthon mindenki szarik bele, és az a lényeg, hogy nem te voltál a felelős. Többek között itthon ezért is szerettek a munkáltatóim, mert én mindig felvállaltam a szerepem, ha valahol hiba volt. Mindig azon voltam, hogy növeljük a hatékonyságot, és mindig próbáltam partner lenni a vállalkozásban. És nem érdekelt ki sütögeti az én ötleteimből a pecsenyéjét. Én mentem tovább és elértem a céljaim.

Ismét a 11-es vagyok

(Egyébként ez a kérdés az egyik legjobb hónapok óta, tetszik hogy értelmes vitát lehet veled folytatni, kérdező!)

A polgári fejlődéssel részben értek csak egyet. Igen, befolyása volt, de ha belegondolsz - a szocializmusban viszonylag 1 szinten éltek az emberek - persze nem a topról beszélek, de nem voltak annyian mélyszegénységben mint manapság, ha valaki hitelt vett fel a 70-es, 80-as években, azt vissza tudta szépen fizetni (persze mesterségesen generált szitu volt, de ez itt nem lényeges) Mindkét nemnek dolgoznia kellett, ami az egyenrangúságot hozta volna elő.... de mégsem....

Ellenpélda: kettészakított Németország. Kelet-Németo mai napig "elmaradottabb", mégis más teljesen a mentalitás a férfiakban/nőkben mint itthon, hiába volt ugyanúgy kommunizmus ugyanannyi ideig.

2. ellenpélda: Dánia. Dánia a múlt század legelején _nagyon_ szegény ország volt, a nagyja mezőgazdaságból élt. Valamikor még konkrétan csődbe is ment az ország (még a nagy válság előtt). Aztán megváltozott a gondolkodás, összeálltak termelői szövetségekbe, hatékonyabb termelés, innováció, stb., stb.

Ahogy előttem írták, inkább itthon az akarással van baj. (Szerencsére manapság ez poztívabb trendet mutat)

De csak hogy a mentalitásra régi, "átkos" előtti példát hozzak - Mikszáth gentrivilága, ami a mai napig nagyon szépen jellemzi a magyar mentalitást, vagy Petőfi Pató Pál ura, ami szintén, mai napig fájdalmasan igaz a társadalom nagy részére.

(Mondjuk, pozitív jegyzet a végére - multinál dolgozom, azért a magyar szkepticizmusnak van előnye is az amerikai szupermegtudjukcsinálni vízióval szemben, sokkal reálisabban látjuk a dolgokat)

Mert a hazudozásokkal ellentétben a magyar "nők" (is) bizony egyenes arányban mérik az embert azzal amije van.

Nap mint nap látható jelenség.