Hogyan mondjam el az 5 éves lányomnak,hogy nem találkozhat az apjával?Az apja nem akarja tartani vele a kapcsolatot.Érdemes egyáltalán mondani neki bármit is? Tanácstalan vagyok,de megszakad a szívem mikor mondja hogy menni akar az apjához.

Most lehet csak bosszúból nem akarja tartani a gyerekkel a kapcsolatot, vmi miatt de ez valtozhat, remélhetőleg hisz valamennyire csak ismerted hogy nem olyan..

Nagyon szomorú ilyet hallani hogy az apa nem akarja tartani egy 5 evessel!! a kapcsolatot ez annyira szívszorító

De tudd hogy ezzel igaziból csak rajtad próbál bosszút állni!!

Csinálj videót a kicsirol hogy mit mond es kuld el az apjának!

Vajon azután is lesz szíve azt mondani hogy nem akarja latni???

Vigyázzatok, hogy lehet ilyen kérni, hogy ő mondja meg? Az ilyenek pszichésen beteg emberek, pszichopaták(vagy ilyesmi zavaruk van), még képes lenne azt mondani, hogy az anyukáját már nem szereti és a gyerek is tőle van, ezért nem szeretné, vagy igazából sosem akart gyereket és bánja, hogy vállaltak stb..

Kell, hogy egy beteg ember a beteg gondolataival bántsa a gyerekét?

Látszik, hogy nem normális, hiszen elhagyja a gyerekét, főleg így, 5 évesen, ok nélkül. Normális ember ilyesmire nem képes.

Félteni kellene tőle inkább, nehogy bajt okozzon(eddig okozott-e?). Illetve mi az, hogy problémái vannak? Ez sajnáltatós szöveg. Ha nagyobb, olyanokat lehet mondani, hogy az apja kicsit más volt, mint a legtöbb ember lélekben és fejben, sok olyan gondolata volt, ami nem volt helyes, és úgy látta jobban az anyukája is, meg az apja is, ha csak az anyukája neveli fel.

Nálunk más, mert az apja kicsit kiszámíthatlan, depis-drogos-alkesz-manipulátor típus, akinek olyan pornó volt a gépén, ami nem beleférős, és aki néha erőszakosabb/durvább, mint nekem beleférne. Már akkor lejtőn volt, mikor megismertem. Én ugye azt mondom, hogy kedves, szórakoztató, vicces figura volt, de az alap értékek nem nagyon voltak rendben nála, nem volt stabil és sok olyan dolgot gondolt és tett, amit nem tartottam helyesnek. Ha úgy ítélte meg, távolról segített(ha helyénvalónak tartotta és nem került erőfeszítésbe(pl bejelentett a lakásába, meghallgatott néha). Meg én is segítettem sokat neki, de ezt nem mondom. Ő sem akarta tartani a kapcsolatot a gyerekével, de őszintén, élete legjobb döntése volt, még ha csak részben tette is a gyerekéért, a másik részben "önző akarok lenni és magamra gondolni". Legalább az is közrejátszott nála, hogy rossz apa lenne, nem is lett(még) másik családja, sem stabil kapcsolata, de nem is tartaná meg szerintem senki a gyerekét.. ha én tudtam volna, hogy ennyire instabil és gyereknek is erősen problémás volt, bár főleg tiniként, előtte csak rossz és okos gyereknek számított.. nem tudom.. a gyerekem is problémás egyébként, de mellé nagyon odateszem magam, többször van rendben, mint nem.

Ilyen pszichopatának, aki még csak nem is őrlődik és emészti magát és 5 éves a gyereke, kötődnie kellene hozzá akkor is, ha csak megtűrte.. úgy tüntetném el a közeléből(és én váltam volna el már az elején, hogy feltűnik, hogy érzelemmentes), hogy ihajj. Nem, hogy még felmerülne bennem, hogy a nem létező lelkiismeretével láncoljam a gyerekemhez.. nincs neki, beteg, maradjon távol a gyerekemtől, szavakkal is kárt tehet benne, a kisebbik rossz, hogy kilép az életéből, a nagyobbik, ha maradt volna.

"Látszik, hogy nem normális, hiszen elhagyja a gyerekét"

Igen, pontosan ezzel kellene szembesülnie, mert ő még nem szembesült vele, csak az anyuka.

Úgyis el fogja sunnyogni, akkor is szembesül vele a gyerek, hogy az apja hogy viselkedik!

Minek védeni az apját előtte?