Miért vagyok lusta elválni? Ti voltatok már így?

#10 Erre én is rájöttem. Csak akkor lehetsz boldog ha magaddal rendben vagy. Ha nem haragszol, nem hibáztatod magad.

Szerintem nem lusta vagy, hanem nem mersz kilépni a komfortzónádból. Ami pedig az embernek nem az, ami jó, hanem az, amit már ismer. Kezdetnek nagyon jó, hogy dolgozol magadon! Ha nem vagy jól lelkileg, nem is tudsz semmit építeni magad körül. Egy házasság pedig azért - valljuk be - egy folyamatos munka. Adj időt magadnak, magatoknak, egyáltalán nem biztos hogy helyrehozhatatlan.

Én is ugyanígy voltam: a házasságért már mindent megtettem, a másik fél semmit. Én is magammal kezdtem így, mert arra legalább volt ráhatásom…, aztán amikor már felkapartam magam a földről, nekiláttam az egésznek. Jobb lett volna korábban, a gyerek miatt, mert 2,5 éves volt már, mire elköltöztünk, ha korabban teszem, természetesebb lett volna számára szerintem, de nem volt semmi erőm. Pont ezért amúgy, mert nemcsak beleöltem a kapcsolatba, de még azt is láttam, hogy hiába…! Ez nagyon felőrölt.

Nem.