Válás lesz a vége? Már nagyon elfáradtam.

Sokan átesnek ezen. Minden pasival hasonló krízist élnél meg. Persze mindenki más egy kicsit, de a gyerek érkezése krízis egy pár életében. Törvényszerűen. Akárcsak az összeköltözés. Meg kell oldani és nem elmenekülni. Meg kell érteni, mi miért van. Ez nem könnyű, sok idő és sok gondolkodás, nagy beszélgetés kell hozzá. Én még ezt a fajta krízist nem éltem át, de másfélét igen. Én nem menekültem még el. És eddig úgy tűnik, jól tettem, mert visszatértek a boldog idők. Sajnos azt kell mondanom, nőként nekem kellett mindent végigrágnom, mi miért alakult úgy, ahogy...Párom férfiként alkalmatlan erre. Ő nem látja és nem is keresi az összefüggéseket. De én igen, és amikor felismerem őket, már tudok harcolni azért, hogy jó legyen, mert ha elindul egy folyamat, annak tudom a végét...Pl. tudom, hogy az örök Tv, gép, játék oda vezet, hogy hetek, hónapok telnek el és fel sem tűnik, hogy már nem beszélgetünk, hogy velünk már nem történik semmi, csak a játékban él, és csak a filmsorozatok szereplői beszélnek helyettünk, és nem tűnik fel az sem, hogy csönd van, mi már rég nem beszélünk, mert ők beszélnek helyettünk is a TV-ben...

Én első körben a TV-t és a számítógépet 2 külön szobába pateroltam. Mert ha a 2 egyszerre ment, megszűnt mindenféle kommunikációs lehetőség. Aztán arra jöttem rá, hogy a párom azért menekült előlem e gépekhez, mert már elviselhetetlen feszültséget árasztottam. Mikor újra felengedtem felé és újra felszabadult lettem és újra ragyogva vártam őt haza minden nap, akkor 1 év után többször is észrevettem, hogy be se kapcsolja már a gépet. Az semmit sem ért, hogy kértem, ne gépezzen annyit. Amikor én lettem vidám, mert megértettem őt, és felszabadultam, akkor minden rendbejött magától.

Neki is nehéz ez az időszak. Még nem tanulta meg, mit kezdjen a gyerekével. Te vagy a nő, neked kell kitalálni, hogy tanulhatná meg. A pasik nem lelkiznek annyit, ezért nem fognak rájönni arra, amire mi nők rájöhetünk. Nagyon nehéz, de érdemes megpróbálni, hátha újra szép lesz minden.

Én is fel akartam adni, tulajdonképp mondtam is, hogy hagyjuk a fenébe, de nem akarta feladni ő se.

Mondhatnám azt,hogy ezt látnod kellett volna az esküvő és a gyerek születése előtt,hogy a férjed ilyen amilyen..De csak azért nem mondom mert tudom mit élsz át..Én is átéltem..8 évig reménykedtem,igyekeztem jobbá tenni,megmenteni a házasságunkat.Nekem nem sikerült..Rá kellett jönnöm,hogy igaz nem nagyon vitatkoztunk,de idegenek voltunk egymásnak..Mi már külön szobában is aludtunk..Ilyenkor az ember minden másképp lát,és gondol,és sajnos ilyenkor vesszük észre azokat az apró dolgokat amik már a házasság előtt is megvolt,csak nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget neki..Te nem szoktál a régi dolgokon gondolkodni? PL.Amikor még csak együtt jártatok,akkor nem tűnt fel,hogy csak azért mászkáltatok ide-oda,moziba,discoba mert te akartad..Ő meg ment mert nem akarta,hogy rosszul érezd magad..Én rájöttem,hogy a házasságunk előtt is inkább én voltam a kezdeményező,igyekvő,de akkor ez nem tűnt fel..Mi nem csináltuk tovább,és inkább elváltunk..De a jó az egészben,hogy emberségesen,kulturáltan tudtunk szétmenni is,és mindketten azon voltunk,hogy a közös fiúnk ne érezze meg a válást..Mi már 10 éve nem vagyunk házasok,de a mai napig jó barátok maradtunk..

Neked is csak azt tudom mondani,hogyha csak te akarod,hogy jobb legyen,csak te akarod,hogy újra minden jó legyen akkor nem fog működni.akkor újra több évet el fogsz fecsérelni..A boldogsághoz 2 ember kell..HA van esély hogy a férjed is akar téged,ha szeret még akkor tegyetek meg mindent,különben fásulttá fog válnia kapcsolat,és válás lesz a vége..

Ha ne adj isten elváltok,akkor törekedjetek arra,hogy a lányotok ne érezze meg..Ő ne veszítse el se az apját,se téged..

Eloszor is ulj le vele beszelgetni es mondd el neki, hogy neked ez igy nem jo, te igy nem vagy boldog. Tisztazd az elvarasaidat finoman. Mi az, amit o tehetne erted ahhoz, hogy te boldog legy.

Sok no nem boldog egy hazassagban, de neha vannak erdekek.

Vegig kell gondolnod, megeri-e neked? Mit miert? Meg fiatal vagy es kar a fiatal eveket elfecserelni, ha nem vagy boldog vele.

Túl korán házasodtál!

Kiégtél, mind te, mind ő!

A kommentedben komoly ellentmondás van!

"Az előjátéktól már nem nedvesedem be,nem kívánom."

Kértem,hogy ő kezdeményezzen stb."

Mégis mit vársz a férjedtől,ha az előjáték nem elég,és nem is kívánod? A férfiak észreveszik,ha a feleségük nem kívánja őket!

Először sajátmagadban tisztázd,hogy mit akarsz! Azután beszéljétek meg a gondokat!

A gyerekkel sem kell állandón foglalkozni,kell idő a közös beszélgetésekre,programokra is. A séta nem vonzó program egy férfi részére.

Nem a válás a megoldás,ha már gyerek is van.

Én úgy hallottam szülés után fél évig nem is nagyon ajánlatos szexelni, vagy félre informáltak?:)

Na mindegy...

Szerintem legyél türelmes. Neki is új, hogy babátok van, neked is új.

Ő dolgozik, te meg otthon vagy a gyerekkel... biztosan már unod az egyhangúságot... hogy nem vagy emberek között nincs társaságod.

Szerintem kicsit szakadj ki a hétköznapokból. Keress olyan anyukákat, akiknek hasonló korú a gyermekük és járjatok össze minden nap, vagy minden másnap egy pár órára. Beszélgessetek, hallgassatok zenét és hagyjátok a gyerekeket kicsit el lenni. Vagy épp aludni.

Csinálj kevesebb házimunkát otthon. A férjedre olyan dolgokat bízz, amik az "ő területét" érintik. Például, ha szeret a tv előtt ülni, de felhalmozza ott a chipses zacskókat, meg tányérokat.. akkor azokat ne vidd ki. Hagyd ott, és egy idő után nem fog tudni leülni a tv elé...

Amikor hazajön és leülne playstationozni, mondd neki, hogy te most elmész otthonról, mert dolgod van, vigyázzon a gyerekre, és már csukod is magadra az ajtót. Ne menj el sok időre, max egy órára. És eleinte csak heti 1x, aztán többször.

A végén már sikítani fog, hogy inkább hármasban legyetek.

A sex meg majd alakul... egy férfinak biztos nem könnyű egy "anyukával" szeretkezni, ha előtte egy "bombázó" volt az ágyában. Ez nagy váltás. Fél év meg kevés a megszokásra.