Akik elkezdenek hízni és felszednek pl 4-5 kilót, miért nem térnek észhez egyből és állnak neki még időben edzeni/ helyesen táplálkozni? Miért várják meg, hogy feljöjjön még 15-30kg? Azt már jóval nehezebb leadni.

Gondolom azoknak akik egész nap minimális pénzért melóznak, és földi gondjaik vannak a legkisebb problémájuk is nagyobb mint 5 kiló hízás.

Amire ráérnek foglalkozni ezzel, addigra 20-30 kiló pluszsúly.

Meg egy csomó embernek nehéz fogynia, nagyon primitív tévhit az, hogy fehér kenyér helyett tk, kicsit csökkentett kalóriabevitel, kis túró és valami szerencsétlen kis mozgás mindenkinek segít fogyni :)

Igen, a hízás eleve hormonzavar, kérdés hogy kinél milyen súlyos.

Jobban szeretnek enni és kevésbé mozogni, mint karcsúnak lenni.

Tehát ha nekem baromi fontos a karcsúságom, kevésbé, mint hogy jól teleegyem magam, akkor nyilván teszek érte. De ha nem lenne rossz karcsúnak lenni, viszont annál sokkal jobban szeretek enni, mint hogy feláldozzam a nagy kajálásokat, esetleg még mozogni is utálok, akkor nyilván inkább a nagy kajálásokat választom, még ha túlsúlyos is maradok.

Pontosan, ahogyan az első írta, volt több nyomorom is annál, mint hogy a súlyomra figyeljek, arról nem beszélve, hogy a munkabeosztásom se kedvezett a súlytartásnak (12 órás műszak alatt örültem ha WC-re el tudok menni, nemhogy enni, így ha hazaértem este bezabáltam a hűtőt.)

Miután megváltozott ez az élethelyzet azóta nincsenek ilyen gondjaim.

Engem nem érdekel annyira a súlyom (meg mások súlya sem). Sosem méricskéltem magam. Amikor felszedtem pár kilót (lassan, szinte észrevétlenül), tisztában voltam ugyan vele, de továbbra is jól éreztem magam a bőrömben (és másoknak is tetszett, amit láttak), ezért nem foglalkoztam vele. Úgy kb. 5 kg-ra saccoltam a felesleget. Aztán egyszer véletlenül "szembe jött" egy mérleg, és őszintén meglepődtem, hogy az a +5 voltaképpen +15!! Akkor változtattam pár dolgon (nem drasztikusan), és 10 kg már le is ment belőle, viszonylag egyenletesen. De egyáltalán nem érdekel. Nem érzem jobban magam tőle, tulajdonképpen észre sem veszem magamon a változást. (Jó, talán kényelmesebben elférek a nadrágjaimban, és a családom szerint jobb az alakom, "na és?" - eddig is szerencsésen oszlott el rajtam a fölösleg, és megvolt a pozitív visszajelzés) Az egészet azért csinálom, mert pontosan, ahogy írtad, nem akarok egy nap arra ébredni, hogy az a +15 +30 lett...

Attól függetlenül, hogy ez a fogyás most viszonylag könnyen megy és nem kíván nehezen meghozható áldozatokat, ez jó lecke volt, ezután rendszeresen (ha nem is túl gyakran) mérem majd magam.