Meddig elfogadott hogy mellen vagy ölben altatják a babát?

Mert anya ugye látja előre, hogy mi lesz. Igen apa eltudja, mert apa csak vele van minden nap,de én nem biztos, hogy tudom mert idegen vagyok idegen környezetbe.

Nem azt mondom, hogy ne szoptassa, csak a délit alakítsa úgy, hogy ha tudom és igenis tudja, mert tavasszal beiratta a gyereket, hogy szeptemberben kezd, hogy nem azzal altatom, de mikor az a válasz, hogy de üvölt ha nem kap délbe cicit otthon, akkor a bölcsibe nem fog gondolod.

Minden gyerek más biztos van olyan itt a bölcsibe aki cicizik, de gond nélkül elalszik, de van olyan aki (most is itt sír a ciciért) sír és én nem tudok cicit adni sehonnan.

Egy anya ismeri a gyerekét és fél év alatt tud olyan szokást kialakítani, hogy ne szenvedjen az a gyerek.

Nem ritka, hogy anyának üvölt, de másnak nem. De rendben, a ciciről le lehet időben szoktatni, oké.

És akkor mi a helyzet, ha nem cicis, de ugyanúgy üvölt, mert anya kell? Az nem gond? Akkor zavarhatja a többit? Vagy esetleg anyáról is szoktassák le, mire bölcsis lesz? Érdekes, hogy azért a kisgyermekgondozók egy része nem érzi ezt akkora problémának, sőt, azt szorgalmazzák, hogy ne szoktasd le a gyereket, mások meg feszt erőltetik, hogy de ne cicizzen már.

"nem biztos, hogy tudom mert idegen vagyok idegen környezetbe"

Hibás logika. A te feladatod kisgyereknevelőként, hogy bizalmi kapcsolatot alakíts ki a gyerekkel és ne legyél idegen.

Ha ez nem megy, nem vagy a pályára való.

A gyerekek nem hülyék, csak kicsik.

2-es, 4-es és a 7-es kisgyermeknevelő válaszoló vagyok.

9: azért azt ugye tudod, hogy más az apuka, és más egy kisgyermeknevelő, akivel 1 hete ismerkedik a gyerek? de legtöbbször a problémás cicin alvó gyerekeknél csak anyuka altatja a gyereket, mert úgy alakult hogy apuka sincs otthon altatáskor, vagy mert apuka se tudja elaltatni... nekem meg muszáj valahogy megoldani, és igen, ilyenkor hatalmas segítség, ha előre! leszoktatja anyuka a gyereket a cicin alvásról... de nyilván egyszerűbb ráhagyni a másikra, hogy oldja meg ahogy akarja, ne én szenvedjek vele, ha az apjának se alszik el... tehát nem, ne a beszoktatás előtt szoktassa le rögtön, ha tudja hogy probléma a cici nélküli alvás. hanem amikor már tudja, hogy bölcsibe fog menni a gyerek, kezdje el úgy alakítani a szokásokat anyuka, hogy az a bölcsődei élettel is összeegyeztethető legyen. de ide hozhatnám példának azt is, hogy babakocsiban, autóban altatják a gyereket, mert úgy elalszik. üljek be én is autóba 1-2 gyerekkel, menjek egy kört a saját autómmal, szerezzek be gyereküléseket, hogy tudjon aludni a gyerek? addig a társam meg altassa a többit?! mert ennyi erővel ezen is fel lehetne háborodni, hogy miért nem megoldható, és miért van ezzel gond... igenis gond, mert a gyerek torka szakadtából ordít, ha le kell feküdni az ágyra, de ha csak ölben próbálom altatni is. sajnos nem egy ilyen példa volt már... de oké, a babakocsi könnyebben megoldható, miért ne?! na de emeletes a bölcsi, cipeljem fel a babakocsit? és menjek ki a teraszra ugye, mert bent nem lehet... és akkor megintcsak egyedül marad a társam a többi gyerekkel. természetes az egyéni bánásmód alkalmazása, és a gyereknek akarjuk a legjobbat, de vannak határok, amiket figyelembe lehet sőt kell is venni. sajnos nem valósítható meg minden a bölcsődében, mint például az sem, hogy 12 2 éves gyereket etessek, holott addigra azért már illene tudnia egyedül enni, pohárból inni, vagy legalábbis ismerni az evőeszközöket és poharat. (ebből írtam a szakdolgozatomat, az otthoni és bölcsődei napirendi eltérések, ebből adódó problémákból... és ezek igenis problémák a kisgyermeknevelőknek. amit természetesen megoldunk, de a szülőknek is nagy félelem, stressz volt a cicin alvó gyerek altatása....)

nem bunkóságból írtam azt, hogy nem mondják el. tapasztalat, és én utálom, ha nem őszinték a kisgyermeknevelők a szülőkkel. persze, lehet valamennyit szépíteni és finomabban elmondani a dolgokat, de más hogy azt mondom hogy nem sírt a gyerek tök jól elvolt, és más ha azt mondom, hogy torka szakadtából ordított amíg nem voltál itt. de hazudni nem fogok a szülőnek, hogy milyen napja volt a gyereknek. volt olyan főnököm, aki megtiltotta! hogy elmondjuk a szülőknek, ha sírt a gyereke... hát pont nem foglalkoztam ezzel, mert igenis tudja a szülő, hogy mi volt a gyerekével, joga van hozzá.

14: oké, jogos a felvetés, anya is egy "függőség" néhány gyereknél. 10 év alatt nagyon kevés gyerekkel találkoztam, aki ennyire anyás lett volna, és pár napnál tovább tartott volna a sírás. de a beszoktatási rend rugalmas, amit a kisgyermeknevelő alakít figyelembe véve a gyerek igényeit. igenis volt, hogy a "mintát" figyelmen kívül hagytam, és előbb hívtam be anyukát a gyerekkel, hogy legyen idő feloldódnia, szoknia az új helyzetet, tudjunk ismerkedni, kialakítani a kapcsolatot. ez már többnyire a kisgyermeknevelőn múlik, persze vannak dacos gyerekek, akiknek a csillagokat ha lehozod is lesz.rnak, de nekik ilyen a személyiségük, maguknak kell megnyugodniuk, és látni kell, hogy mikor próbálkozhatsz. 1-2 napnál tovább náluk sem tart. és tudják, hogy kit kell keresni, ha vigasztalásra vágynak. én nem szorgalmazom, hogy szoktassák le a gyereket a cicin alvásról. a délutáni cicin alvás elhagyása viszont SEGÍTHET a gyereknek a bölcsődében. természetesen ami nem pikkpakk bölcsikezdés előtt van. mint ahogyan a napirend egyeztetés is segítség a gyerekeknek.. minél több egyező dolog van az otthoni és a bölcsődei napirend/élet között, annál könnyebb a gyereknek a beszoktatás, annál jobban viseli. ezért mondom, hogy jobb, ha már nem cicin alszik a gyerek mire elkezdi a bölcsit. persze, ha más is altatja és vele nincs gond, akkor kutyát nem zavarja, hogy anya hogy altat. de azért megnézném azokat, akik ennyire állítják hogy mi vagyunk a rosszak, mert felmerül egy ilyen, hogy mit csinálnának egy problémásabb esetben altatás címszó alatt... és utána mint mond erre a kérdéskörre az illető. amikor már anyuka dolgozik, és gyorsan kell beszoktatni... mert ilyen is volt, hogy 5 nap alatt már aludnia kellett a gyereknek a bölcsiben, de cici nem volt... hát egy pár napig nemigen aludt a csoport. ritka, de előfordul az ilyen is.

16: én vetettem fel az anyafüggőséget, pont azért, mert a nagyobb gyerekem ilyen volt. Nem járt bölcsibe, az ovi volt ilyen keserves 3 évesen. Már rég nem cicizett, de a kiscsoport arról szólt, hogy minden reggel ordított szeptembertől áprilisig. A napirend nem volt új neki, otthon is kb az volt a rend, ami az oviban, altatás sem volt vele gáz, csak a tény, hogy nincs ott anya, el kell reggel válni. Nagycsoportos volt, mire végre tudta igazán élvezni az ovit, és nem az volt a válasza, hogy jó-jó, csak jobb lenne, ha anya is ott lenne 🤷‍♀️ Ugyanezen feltételek mellett a kicsi meg kb 1 hétig nyafogott reggel úgy mutiba, aztán simán beszokott.

Mindemellett nektek elvileg ezt tudni kell kezelni, ezért nem érzem annyira fairnek, hogy ki van adva anyukának, hogy szoktassa le a ciciről a gyereket, mert mi van, ha gond lesz vele.

16os vagyok

17:

nem nekem gond ha "gond" van. nyilván előre nem lehet tudni, melyik gyerek hogy reagál az új élethelyzetre. a gyereket sokkal jobban megviseli az, hogy nincs cici alvásnál, vagy hogy nincs ott anya napközben, mint engem. nem én szenvedek vele, hanem a gyerek. én ahogy csak tudom, próbálom enyhíteni a gyerek negatív érzéseit, elterelni a figyelmét, és nyilván tudom kezelni, ha a gyerek is partner benne. de hiába állok fejen és lógok a csillárról csak érte, csak neki, ha nem érdekli, neki csak a cici kell.

ez a dolgom, ez természetes, enélkül nem lehetne a pályán lenni. minden a gyerekről szól, hogy NEKI legyen a lehető legjobb, legkönnyebb a beszoktatás. nem nekem rossz, hogy sír, hanem neki, és a szülőknek. nekem az a célom hogy a gyerek szeressen bölcsibe járni, elfogadjon, a szülők is elégedettek legyenek, igyekszem mindent megtenni a gyerek érdekében. nem adom ki a szülőknek hogy szoktassák le a gyereket erről, de minél több az egyező dolog, annál könnyebb a gyereknek. nem nekem, neki. persze vannak akik ezt tudják cáfolni, egyértelmű, mindenre van példa és ellenpélda, drasztikus esetek is. és hiába pontoztok le a cicin altatásos véleményem miatt. még mindig azt mondom, hogy próbáljátok ki, és azután alkossatok véleményt. vagy mit szólnátok hozzá, ha a 12 gyerekből 11 nem aludna hónapokon át, mert 1 a cici miatt sírja végig az alvásidőt? (ez nyilván kisarkított példa, és nem szokott ilyen lenni, de ha lenne is, közbelép a vezető, hogy márpedig akkor ebéd után hordják haza a gyereket, mert az nem lehet hogy 11, esetleg 23 a szomszéd csoportot is figyelembe véve nem alszik 1 miatt hetek hónapok óta)

és nyilván a gyerektől is függ az egész ovi bölcsi dolog is. sokszor van a reggeli elválásnál egy anyának szóló sírás, de mire anya az intézmény ajtaján se ér ki, már vígan játszik a gyerek. és attól hogy azt mondja hogy úgy lenne jó ha te is ott lennél, még lehet hogy egyébként tök jól elvan egész nap. nyilván ezt te tudod, hogy nálatok hogy volt, mit jeleztek vissza az óvónők. gyereke válogatja. oviban már akkora figyelem sem jut 1-1 gyerekre, mint bölcsiben, ez is természetes valahol, tekintve a csoportlétszámokat.

Roviden: ameddig mindenkinek kényelmes. Az en másfél eves kisfiam születése óta szopival alszik el (es vissza) minden este / éjszaka, illetve napközben helyzettől függően vag szopival vagy ha útközben eri utol az alom, mert ugy jon ki a lépés, akkor babakocsiban is , illetve régebben a hátamon aludt hurciban.

O nem bolcsis, de apuka es adott esetben anyukám is el tudjak simán altatni.

A babák, kisdedek okosak, tudjak, h kitől mit várjanak. Főleg egy közösségben, ahol eleve ott a csordaszellem.

Megertem, h az esetlegesen a “leteszem az agyba azt’ majd alszik” módon szocializálódott babakkal könnyebb a gondozóknak, de a legtöbb baba alkalmazkodik, lehet, h valakinek bele telik par napba, esetleg hétbe, mert alapból sok a változás de szerintem a gondozók részben ezért is vannak ott, h megoldást találjanak.

Az összes ismerősöm gyereke, aki szopis es bolcsibe jar, simán alszik, az egy éves is délben a bolcsiben es amikor otthon van, ugyanígy szopival