Ki, hogy csinálja? 14 hónapos kisfiam, minden elalvás egy harc. Már előre kivagyok, mikor aludni kell vinni. Egy hónapja egy alvós, azt hittem könnyebb lesz, de nem nagyon akaródzik aludni.

Nem lehet, hogy a nagyokkal is azért volt nehéz, mert még nem álltak készen egyedül elaludni?

Egyébként miért fontos, hogy egyedül aludjon el?

Nem kritikaként kérdezem, csak a hangszín nem megy át...

A 20-30 perc szerintem teljesen rendben van egyébként egy ennyi idős gyerkőcnél.

Nézd, nekem ilyenkor mindig az a "bölcsesség" jut eszembe, hogy akárhogy is, de minden gyerek elalszik előbb-utóbb. Igazából nem is azzal van a gond, hogy hogyan vagy mennyi idő és nyűglődés árán - hanem azzal, hogy ez NEKÜNK szülőknek megfelel-e, tetszik-e? És sokszor csak azért nyúlkálunk bele a gyerek alvási rendszerébe, hogy nekünk jobb legyen, nem azért, hogy a gyereknek (is) jobb legyen.

Szóval nem kell erre nagyon rástresszelni, azért se, mert azt a gyerek is megérzi, ugye. És akkor már azért sem fog aludni, mert a te ideged őrá is átragad és nehezebben kapcsol ki. (És nem azért, hogy ezzel is törje a borsot az orrod alá..!)

Hallgass az anyai ösztönödre, Kérdező, az megsúgja, hogyan lesz jó! ;)

Igen, egyetértek azzal, amit írtál!

Mondjuk én azért a másik véglet felé éleztem ki a mondókámat, mert én meg inkább azzal találkozom gyakran, hogy a szülő "idomítani" próbálja a gyerkőcöt, elsősorban a saját elvárásai és kényelme szerint... és ugye ez se jó, legalábbis a gyereknek. De amit te írsz, hogy semmiféle ésszerű szabály nincs a gyerek (család!) életében, na az is egy ilyen vadhajtás, csak a másik oldalról.

De, mint a saját példádon is látod, napirend ide vagy oda, vannak helyzetek, amikor minden igyekezetünk ellenére se úgy mennek a dolgok, ahogy akarjuk. Ezzel persze nem azt mondom, hogy hagyd rá a kisfiadra a dolgot, de ha sehogyse változik a helyzet, akkor lehet, hogy ez lesz a megoldás. Sőt, tapasztalt anyukaként szerintem te is átéltél már olyat, hogy mire nagy nehezen kitaláltál valamit, addigra magától is rendbe jött a dolog, vagy éppen egy újfajta rendszer ideje jött el...

Mindezzel csak arra akarok utalni, hogy ha se a hegy, se Mohamed, akkor bizony kivárás van. ;)

Minden gyerek megérik egyszer arra, hogy egyedül is elaludjon és gyorsan, de ez idegrendszeri állapot függvénye inkább, nem a "tanulásé"! És ez inkább többéves korban várható el, nem az első 1-2 évben.

Nálunk is ez volt a műsor.

A megoldás roppant egyszerű volt! Kivettünk két rácsot a kiságyból, és innentől kezdve akkor jött ki, amikor csak akart.

Naná, hogy rendszeresen átjött a hálóba. Volt, hogy egy este többször is:

pisilni kell

kakilni kell

éhes vagyok

szomjas vagyok

fáj

rossz nekem aludni

félek a sötétben

elromlott a zenélő macim

stb.

Ezeket kezelni kell.

Persze ez nem tett túl jót az intim szférának, lévén mindig meg kellett várni, hogy a gyerek tényleg elaludt-e.

A végén sokszor már olyan is volt, hogy a kis éjjeli lámpájának a fényénél mozdulatlanul feküdt, tágra nyílt szemekkel pislogott, de nem jött át és nem is hisztizett.

Viszont a kiságy rácsának kiszedése jó megoldásnak bizonyult.

Ennek már 22 éve...