Mi hozta meg a megváltást rosszul alvó babátoknál? 15 hónapos fiam éjjel 5-6szor biztos kel, ha nem többször.

Nálunk az oldotta meg, hogy kivettük a rácsos ágyból, és most vele alszok a gyerekszobában kinyitható kanapén. Nálunk az ment, hogy éjfél körültől hajnal 4-5ig üvöltött. Mióta együtt alszunk 11 órát alszik éjjelente ébredés nélkül. Én most megyek vissza dolgozni, lányom bölcsit kezdte, mondtam a gondozónéninknek, hogy ez van az alvással. Azt mondta, hogy ezek szerint a lányom igényli még a testi közelséget anyával, akkor nyugszik meg, ha még vele vagyok. Maradjon így, majd leszokik róla.

kisfiam sem volt valami nagy alvó ilyen idős korában, bár azért ő nem kelt ennyiszer, nálunk egyértelműen a bölcsi hozta a változást, 17 hónaposan kezdte és onnantól kezdve lényegesen javult az alvása, most már lassan két és fél éves, és inkább csak én kelek fel hozzá, hogy be van-e takarózva..., nem mondom, hogy azóta sohasem kel fel éjjel, de már elég régóta, elég jól alszunk, egyébként még annyit, hogy ő is velem alszik egy ágyban még...

szia! akár a saját soraimat olvastam volna. 15 hónapos a kisfiúnk, sosem volt nagy alvásigényű, 9 és fél hónapos koráig szoptattam,utána már hozzátáplálással mindent eszik, ő korán 10 hónaposan már járni kezdett, nagyon érdeklődő,aktív és most már dacos kiskrapek. viszont éjjelente jön a felébredés - fogacskákat nem látom,hogy jönnének, sok nincs alul négy-felül kettő. a menetrendünk mint a tiétek,általában 6 kor ébred, néha fél hét, utána reggeli,játék, tízórai gyümölcs,majd játszótér,séta, fél dél körül ebéd, utána alszik kettő-fél háromig,majd uzsonna, játék,levegőzés,séta játszótér stb. este vacsi amit mi eszünk, 6 fél hét fele, majd még pici játék, utána csendesedünk,fürdés, mese és 8 negyed kilenc fele alvás. ekkor el is alszik szépen,de mostanában felsír éjjelente,és felül,- külön szobában alszik kezdetektől, saját ágyában- nyújtogatja a karját,kiveszem, akkor megnyugszik visszateszem elalszik,de hajnalodva mindig fél óra óránként indul a műsor. Próbáltuk magunk közé venni,de akkor felélénkült és játszani akart. így az kilőve. volt,hogy tisztába tettem,ablakot nyitottam,becsukatam, inni kínáltam, cumit próbáltam, kiköpi, éhesnek nem éhes, megkínáltam tápszerrel is. Jómagam szintén szeparációs szorongásra tippelek,mert napközben is sír,ha csupán kikerülök a látóköréből,ma pl. vérvételre kellett mennem,oda is elvittem,anyukám maradt volna vele a váróban,de üvöltött,és nyújtogatta a karját,hogy felvegyem,és annyira csimpaszkodott belém,hogy csak na. nem történt semmi olyan az utóbbi időben,ami kizökkentette volna a napi rituálékból, így tippem sincs mi lehet a gond? mi novemberben kezdjük a bölcsődés beszoktatást, januártól megyek vissza dolgozni. valaki valami jótanáccsal segítene? bocsánat kedves kérdező,hogy érdemben segítséggel nem szolgálhatok,de miután hasonlatos a problémánk, és a jelek szerint életkori sajátosság nem egyedi,hátha valaki tud valami tapasztalatot és tanácsot adni itt mindkettőnknek. Köszönöm Eszter