Mikor korvonalazodik igazan egy baba/gyerek szemelyisege?

A születésé pillanatában.

sztem kamaszkor után :D

Az első nem feltétlen mond butaságot. Egy alap jellemmel születik az ember, amit a környezete alakít és formál az évek alatt. Tanult és veleszületett jellegzetességek adják ki az egészet, és egész életünkben formálódunk. Babakorban, gyerekkorban már simán látszódik ha valaki nyugodt, vagy ideges, esetleg türelmes, vagy türelmetlen, mik érdeklik, autók, vagy dínók stb, aztán az évek alatt szépen kialakul a személyiség alapja.

Én is egyetértek az elsővel. A személyiség nem változik. Nekünk a picen megmondták kössük fel a gatyát. Persze nehéz volt kicsinek is, de az évek alatt sokszor eszembe jutott ez. Mindig máshogy volt nehéz vele, de az alap személyisége nem változott. Akaratos, dacos hisztis önfejű

Unokaöcsém hihetetlenül nyugodt baba volt. Csak akkor sírt ha éhes volt, könnyen le tudta magát foglalni, nem kellett sokat babusgatni. Lassan 1,5éves bárkire rábízhatod, nem sok vizet zavar. Persze ki tudja mutatni az akaratát de hamar túllendül a dolgokon. Ellentétben a fiammal, 7hónapos szeszélyes,akaratos, nem mindegy hogy fogja meg az ember, sokat sír, dühös ha nem tudja megcsinálni amit szeretne. Előre félek a dackorszaktól.

Az én babám is 7 hónapos, de már most látszik, milyen lesz: imádja a társaságot, kedves, mosolygós, bújós. Viszont hihetetlenül impulzív, türelmetlen, egy pillanat alatt átcsap a jókedv üvöltésbe, ha valami nem történik úgy és azonnal, ahogy ő elképzeli. Szerintem ez nem fog változni.

6-os, jézus, ne haragudj, hogy lehetsz ilyen naiv? térjünk vissza erre pár hónap, aztán pár év, aztán pár évtized múlva. jól is néznénk ki, ha például nem tanulná meg a türelmetlenségét szabályozni. illetve életkori sajátosság, hogy ennyi idősen barátságosak, 10-12 hónapos koruk körül meg, amikor már meg tudják különböztetni a szüleiket az összes többi felnőttől, sokkal visszahúzódóbbak és ijedősebbek lesznek. átmenetileg :)