Hogy viseltétek, amikor beteg volt a babátok?

10: maradtál volna csendben, attól, hogy valaki nem szenved minden szaron és teszi a gyerekre is a saját feszültségét állandóan attól még lehet empátiával és szeretettel gyereket nevelni. Mivel jobb a gyereknek ha az anyja a sarokban bömböl egy megfázástól? Van fogalmad róla milyen egy idegileg és mentálisan instabil anya mellett felnőni? Részemről sokkal inkább lásson stabil bástyának a gyerekem akire mindig számíthat mint egy mindenen parázó, a körmeit a legkisebb semmiségtől is tökik rágó kis ideggörcsnek. Ettől még nem führerként tolom bele az orvosságot és a menzás teát és küldöm ridegen egyedül pihenni az ágyába, hanem szeretettel gondozom és extrán törődöm vele ha beteg (meg amúgy is), anélkül, hogy pluszban érzékelné: az anyja az idegösszeomlás szélén áll MIATTA meg a betegsége miatt. Más meg egyébként nem érdekel, most én szenvedjek még a kérdező, meg a többi puhány helyett is ha beteg a gyerekük? Nem elég ha egy valakit padlóra küld az a betegség, vagy neked jobb lenne ha itt sírnék én is meg az egész város?

Mások vagyunk, más beállítottságúak, nem baj ez, ez nem kellene feszültséget generáljon. Én is azt a tábort erősítem, akik borzasztóan aggódnak, se éjjelem, se nappalom nem volt, amikor a kisfiam belázasodott. Én is hibáztattam magam, ugyanakkor mindent megtettem, hogy mihamarabb meggyógyuljon. :) Az sem rossz anya, aki nem görcsöl rá, én irigyelem, akik higgadtan kezelnek egy-egy ilyen helyzetet. Dehát én mindig is ilyen stresszes típus voltam.