fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Úgy érzem nem szeretem a...

Úgy érzem nem szeretem a babám, nem kötődöm hozzá, úgy ahogy kellene? Más is érzett már ilyet?

Figyelt kérdés
Kezdem az elején, kicsit hosszú lesz, de remélem azért elolvassátok. Szóval van egy nyolchónapos kislányom, aki nem a legegyszerűbb eset, de nem is a legrosszabb, inkább velem van probléma. Soha nem voltam oda nagyon a gyerekekért frusztrált a jelenlétük, nem tudtam velük mit kezdeni. Nem is akartam gyereket, de depresszióban is szenvedtem, jártam pszichológushoz, kinezioóogushoz, javult is az állapotom és több évnyi hezitálás után úgy voltam vele vágjunk bele (igazából azt se tudtam elképzelni, hogy legyen gyerekem és azt se, hogy soha ne legyen, hogy soha ne tapasztaljam meg milyen Anyának lenni, családot alapítani), a férjem szeretett volna babát, de sosem erőltette. Első próbálkozásra terhes lettem, hát nem voltam boldog, elfogott a kétségbeesés, megijedtem, hogy talán ez mégis rossz döntés volt, gondolkodtam, hogy megtartsam-e, megtartottuk. A terhességet sem szerettem különösebben, a szülés is borzasztó volt. Megszületett a kislányunk, vártam azt a mindent elsöprő érzést, amiről beszélnek az Anyák, de nem jött. Jött helyette megbánás, kétségbeesés, harag, tehetetlenség. Szülés utáni depresszióm lett. A lényeg, ami a legjobban zavar és borzalmas bűntudat gyötör miatta és utálom magam érte, hogy sokszor úgy érzem a kislányomra haragszom, dühös vagyok és csúnyán beszélek hozzá, rossz gondolataim vannak. Ha jó napunk van nagyon jól elvagyunk, játszunk, nevetgélünk és úgy érzem végre jön az a bizonyos érzés, de aztán van egy rosszabb nap, hiszti, éjszakai kelés és mintha nem is én lennék, teljesen kiakadok, a férjem azt mondta úgy viselkedek vele mintha valami idegen gyerek lenne és néha úgy is érzem. Nagyon aggaszt a dolog, nem akarom, hogy a kislányom sérüljön (valószínű már ez is hatással lesz rá), bízom a változásban, de kezdek nagyon kétségbe is esni, hogy mi lesz velünk így. Olyan válaszokra lennék kíváncsi, akik hasonló helyzetben vannak/voltak és megosztanák velem a tapasztalataikat, esetleg tanácsot tudnának adni, vagy pár biztató szót. Kérlek a negatív kommenteket hanyagoljátok, tisztában vagyok vele, hogy nem normális amit érzek és nagyon ellenszenves, én is utálom magam miatta. Jelenleg mentálhigiénés tanácsadásra járok és jövőhéten pszichiáterhez is megyek. Reménykedem.

#baba #depresszió
2022. okt. 9. 08:38
❮ 1 2
 11/20 anonim ***** válasza:
51%
Szerintem tök normális, hogy néha ilyeneket érzel, és van, akinél lassan lesz kötődés. A probéma, hogy nálad kicsit gyakran van ilyen - de jó úton jársz, teszel a javulásért. Ne várd el magadtól, hogy hibátlanul neveld fel a kicsit, az se normális, ha 100%-ban magad elé helyezed.
2022. okt. 9. 17:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/20 A kérdező kommentje:
Köszönöm az eddigi válaszokat. Igen, akkor azt hittem, hogy ez a jó döntés és hogy megbirkózom majd a nehézségekkel, de sajnos nem megy. Derjaderja érdekes, hogy felhoztad az édesanyámmal való kapcsolatot, a mentálhigiénés tanácsadáson is sokszor felmerült már, hogy talán ott keresendő a válasz, ez csak azért is furcsa számomra, mert nagyon jó a kapcsolatom az anyukámmal, de persze ettől még lehet, hogy ott csúszott félre valami. Az is eszembe jutott, hogy mivel folyamatos veszekedésben nőttem fel, szerintem ennek hatására nem tudom jól kezelni a konfliktusokat, feszült leszek a hangos beszédtől is és lehet ezért van rám ilyen hatással a baba sírás is, mindenesetre köszönöm a tippeket is, megpróbálok így tenni. 9 és 10 én is ebben bízom, minél nagyobb lesz talán annál jobban alakul majd ki a kötődés is közöttünk. 10-es nálam is ez a helyzet, hogy a férjem szeretett volna nagyon babát, természetesen ő sem kényszerített rá, inkább én éreztem valamiért nyomást és frusztrációt, mivel nagyon imádom, féltem, hogy talán elhagy. Lehet igazad van, hogy anya nem szeretek lenni.
2022. okt. 9. 22:18
 13/20 Derjaderja ***** válasza:
71%

Nem vagyok pszichológus, de úgy tudom, hogy az anyukák hatása gyakran nem direkt a vele való kapcsolatban nyilvánul meg, hanem a magunkhoz és másokhoz való kapcsolatban.

Pl. indirekt módon sugallhatja, hogy az érzések megèlése kerülendő, ha elutasítja, amikor a gyerek ilyen módon viselkedik pl sír (most nem egy ilyen ötéveskori manipulatív hisztire gondolok).

A gyerek életben maradása a szülőtől függ, emiatt ők sok mindent megéreznek, de le is utánozzák. Nem kell pofonvágni vagy alázni ha sír, ami tényleg egy rossz anya-gyerek kapcsolathoz vezet, hanem elég éreztetni hogy nem kívánatos az érzelmek kimutatása, érzelgés stb. Sose fogja ezt megfogalnazni magától vki, főleg minél korábbi seb van a kapcsolaton. Amit írsz, a kiabàlás az is teljesen reàlis, de itt is az is felmerül, hogy rossz tapasztalatok miatt elutasítod a kiabàlást, de akkor mi van benned helyette? Te tudsz negatív érzést kifejezni, fogadni, vagy elakadsz ott, hogy "nem kiabálunk".

Amúgy annyira különbözők az emberek, nem kell túlaggódni, mert a durván sérülteken kívül mindenféle lelki alkattal lehet boldogulni, kell dadus néni meg kaszkadőr, azért írtam hogy nem olyan könnyű maradandóan megsebezni valakit, mert a sebek egy része hatás, illetve szinte minden hatásunk valamilyem szempontból seb is, ez az életnek egy jellemzője, nem az anyák fogyatékossága. Az állatoktól is ellesik a gyerekeik pl hogy kell-e félni a ragadozóktól/embertől, és másképl tanul egy erdei meg egy közparkban lakó madár. Te a saját lényedet tudod alapvetően továbbadni.

Ami nagyon fontos, hogy egy "oké" állapot alakuljon ki a gyerekben, egy késői jó önkèp alapja. Ő úgy néz majd magára (de egyelőre nem is tartja még magát tőled külön szemèlynek), ahogy Te nézel rá. Álljatok a tükör elé és örülj a szépségének. Én pl rendszeresen azt mondtam a lányomnak, "az anyukája puszit ad a szép babànak". A fiammal nem csináltam ilyen szándékos dolgokat mert addigra kicsit belelazultam az egészbe kicsit. De ha ilyen nagyon aggódsz, figyelj hogy a gyerek fele fordulva ne az aggódáson gondolkozz, hanem csak azon hogy ő milyen szèp, helyes stb.

Szerintem teljesen jó anya vagy, aki nem az, az nem ír ilyen aggódó, őszinte dolgokat és nem jár szakemberhez.

2022. okt. 9. 23:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/20 Derjaderja ***** válasza:
100%

Még annyi, hogy ez egy ismert dolog, hogy az anyaság felszakítja a sebeinket meg előhozza a hiànyainkat.

Nekem mondta egy hozzáértő barátnőm, legyintettem rá, aztán azon vettem észre magam, hogy csomót rágódom az anyámon (akivel addig azt hittem, minden ok).

Ezt azért írom le, hogy erősítsem benned (a rózsaszín ködre kötelező kommentekkel és közvèlekedéssel ellentétben), hogy ami történik Veled, az normális, várható, és rengeteg más anyuka átment hasonlón.

2022. okt. 9. 23:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/20 anonim ***** válasza:
30%
Hogy lehet csúnyán beszélni egy 8 hónapos gyerekkel? Inkább pszichológushoz járjál folyamatosan, vagy hívjad a lelki segélyt, ott is elbeszélgethetsz emberekkel, lehet, leginkább erre lenne szükséged. Tel.: 06/1/116-123 - csak 6 számjegyből áll. Csak arra vigyázz, ha nagyobb lesz a gyerek, és jön a dackorszak, nehogy engedjél neki a különböző egymásnak szembe menő kéréseinek, legyél következetes, de nem haragosan, csak finoman, de ne engedjél az ő különböző helytelen elképzeléseinek, mint ahogy sok szülő. LÁtom, még azt sem a szülő határozza meg, hogy hova üljenek le a buszon, a gyerek azt mondja, minden ok nélkül, hogy nem, és az anyja viszi tovább: akkor hova üljünk? Ettől a falra tudnék mászni, az ilyen "neveléstől".
2022. okt. 10. 14:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/20 anonim ***** válasza:
0%
Úgy gondolom, te nem a babádat nem szereted, hanem úgy mentél férjhez, hogy a párodat nem szeretted. Akkor az ember a gyereket sem tudja úgy szeretni, mintha szerelmes lenne belé. De ezt ne a gyerek érezze meg, ő nem tehet arról, hogy te kit választottál magadnak. Legalább őt szeressed jobban.
2022. okt. 10. 19:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/20 anonim ***** válasza:
34%
Lehet, te sem kaptál szeretetet anyukádtól, és ezt viszed most tovább.Ezért nem alakult ki benned sem ez az érzés a gyerekkel szemben.Én is így vagyok, de nem is vállaltam gyereket.
2022. okt. 11. 12:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/20 anonim ***** válasza:
0%
Ha van hozzá lehetőséged, vegyél egy kutyát, az nagyon elő tudja hozni az érzéseket az emberből, vagy lovagolj.Ez szintén erre jó.
2022. okt. 11. 12:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/20 anonim ***** válasza:
100%

"a férjem azt mondta úgy viselkedek vele mintha valami idegen gyerek lenne"


És férjek és apák gyöngye mégis mennyit segít a gyerekgondozásban?


Amúgy ez a legtöbb amit tehetsz: járj terápiára és lásd el a gyereket. Hidd el, a gyerek sem marad ekkora. Minden korosztály más, simán lehet, hogy könnyebb lesz, vagy legalább is lelkileg jobban éled meg, ha nagyobb lesz. Én pl. a szinte mindenki által cukinak gondolt ovis korosztálytól tudok kiakadni. De lehet, hogy te másképp leszel.

2022. okt. 11. 14:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/20 anonim ***** válasza:
0%
Szegény kisgyerek biztosan azért sír sokat mert nem érzi a szeretetedet. Erről nem tehetsz, hogy nem szereted, azt nem lehet erőltetni, hogy szeresd mert az nem egy tevékenység, amit csinálni tudsz. Nem könnyű néha de próbálj ne a gondolataidra figyelni hanem a csendes jelenlétedre, a mindig egyformán jelenlevő, jelenleg háttérbe szorult tudatos jelenlétedre, legyél kitartó ebben hogy nem figyelsz az elmetartalmadra, hanem lágyan arra a csendes háttérre ami mindig jelen van. Nem tudsz egyszerre sok dologra figyelni, ha a békés jelenlétre figyelsz nem erőszakkal csak finoman, akkor automatikusan nem figyelsz az ellenálló energiára. Akkor is ott van, ha pelenkázol, vagy ha sír a gyerek, vagy bármi bosszantó eseménykor is jelen van, csak olyankor elhomályosítják a körülményeknek ellenálló gondolataid, ez egyfajta elmei ellenálló energia. Ezek az elmei energiák, meg gondolatok váltakoznak, azt vedd észre hogy van egy mindig jelenlevő háttércsend, ami nem váltakozik, tudatosuljon ez benned. Ha kitartóan erre figyelsz, viszonylag rövid időn belül előtérbe helyeződik, egy idő után automatikusan leszel jelen ebben. A figyelmednek köszönhetően fog előtérbe helyeződni ez az amúgy is mindig jelenlevő tudatos háttér, ami maga a szeretet, nem egy személyes érzés, hanem egy mindent átható, személytelen, meghitt tudatosság, ez az ami mélyen belül vagy, ez van jelen mikor úgy érzed szeretsz valamit, vagy valakit. A gondolatok képesek ezt elnyomni, háttérbe szorítani, és akkor nincs jelen a szeretet úgy ahogy lehetne. Mindössze ennyi a dolgod, nem kell pszichológus, nem kell szeretni akarni, a szeretet spontán jön, csak figyelj a háttérjelenlétre ez majd magától old meg mindent, nem csak a kisbabáddal való kapcsolatodat, hanem minden kapcsolatodat, és minden körülményedet. Nem kell ezt elhinni, ne gondolkozz rajta sokat, csak figyelj és érezni fogod.
2022. okt. 11. 20:42
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Babák kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!