Segítség a nagyszülőktől, vagy külsős segítő felfogadása?

4 hetes a kisbabánk, és hát eléggé belecsöppentünk a mélyvízbe... :D

Nyilván tudtuk, hogy változni fog az életünk, de azt érzem, hogy kimerültem teljesen, hetven fele van a fejem, bármibe kezdek, befejezni nem tudom.

3 hétig a férjem nonstop itthon volt velünk, úgy még valamennyire jó volt. De a múlt hét az totál káoszra sikerült.

Péntek-szombat nem volt itthon, mert konferencia miatt elutazott, anyukám jött át itt aludni, segíteni a baba körül, nekem társaságnak.

Nagyon jól jött, azt kell mondanom.

És mikor meséltem a férjemnek, hogy mennyire jó volt, hogy itt volt "állandóra" anyu, ő javasolta, hogy miért nem veszünk fel valakit, aki segít a pici körül, megcsinálja a kisebb házimunkákat is stb. Kb. mint külföldön az au pair, olyasmire gondoltunk először.

De közben ott van az is, hogy régen én akkor is olyan kellemetlenül éreztem magam, ha úgy voltam itthon, hogy a takarítónőnk jött (mióta full time-ban itthon vagyok, nem jár, csak havi egy nagytakarításra)...

Mármint ő takarított körülöttem, én meg olvastam, tanultam épp és fura volt az egész nekem. Félek, hogy most is ez lenne, hogy ő elvan a babával, én meg elvonulok pihenni, vagy home spa-t csinálok a fürdőben és mégsem tudom elengedni magam.

Ezért jutott eszembe anyukám. Hogy amíg bele nem rázódunk a szülőségbe, odaköltözhetnénk. A picinek van ott is szobája, az én régi szobám mellett. Az külön emeleten van, van saját nappali rész, hozzátartozó fürdőszoba, nem zavarnánk senkit. Mikor anyukámnak ma felvetettem, nagyon lelkes lett az ötlettől.

Én szívesen mennék, megnyugtatna a helyzet, de nyilván ez nagyon átmeneti megoldás, nem tervezünk ott lenni éveken át. És félek, hogy mi van, ha ez sem fog segíteni rajtam, mi lesz, ha ott sem jövök bele a dolgokba még jobban?!

Szóval a kérdésem, hogy a helyemben ti melyik megoldást választanátok?

Pár hét, hónap anyukáméknál, vagy állandó segítség itthonra?