Akinek a babája nagyon akaratos volt már szinte születésétől fogva, annak hamarabb lezajlott a hisztikorszak, vagy tovább tartott és egyre nehezebb?

szóval... a fiam születése óta kemény dió volt. akaratos volt és amit nem akart, arra nem tudtam rávenni. persze elfogadtam így és nem is akartam rajta változtatni, kicsi még gondoltam, meg hát nem vagyok az a kemény szívű anyuka:) aztán 1 évesen elég durva lett: iszonyat akarat, de szinte az elviselhetetlen :)tényleg olyan igazi rossz gyerek lett, volt, h olyan voltam mint 1 zombi, mert csak azért sem akart aludni ebéd után, csak azért sem fogadott szót, én meg emésztettem magam és a napjaink kb kiabálásból álltak. ha rászóltam ordítani kezdett stb... anyu azt mondta, h mi a legdurvább időszakunkban ketten nem voltunk olyanok, mint ő akkoriban:)

szóval átgondoltam, h ez így nem jó, mert nem akarok kezesbárányt, de ez már túlmegy a határon. rájöttem, h kellenek szankciók. olyan 1,5 éves lehetett akkor. kitaláltam, hha hisztizik, v kezelhetetlen, irány a szobája, ahonnan nem jöhet ki, amíg nem nyugszik le. bevittem, leültettem és közöltem vele a tényt. kiakadt totál, ordított meg minden, h ő akkor sem marad ott, persze ki is jött. lehajoltam hozzá és mondtam, h nem. én ezt a viselkedést nem tűröm el, nem akarok vele többet kiabálni, mert elég volt abból ez a pár hónap. szeretem nagyon, mindennél jobban és rá kell, h jöjjön, h szabályok kellenek... nézett csak rám és ordított, de akkor is elmondtam neki. és bevittem. ki akart jönni, ott álltam az ajtóban, mikor a küszöbhöz ért visszaküldtem, h majd akkor jöhet, hha nyugi lesz, ahogy megbeszéltük. visszament és közölte, h jó baba vagyok. azóta létezik büntiszék és használjuk, bár mostmár csak elméletben. eleinte sűrűn kellett persze, de nem jött már ki sosem, csak mikor már tényleg nyugi volt. mostanra már csak emlegetnem kell, h tudod, a büntirészlegen nincs tv, sem játék, sem anya. és már hallom is: szeretlek anya, nem vagyok rossz:D és ölelget és puszilgat:D mostanra már nem akad ki, vagyis nem olyan szinten mint régebben. most akkor lesz ideges, ha pl. épít és ledől a torony. sikít meg minden:D mondtam neki eleinte, h nem gáz, ledől, mert nem elég biztonságos a talpa. ez ment kb 3 hétig. mostmár hallom a puffanást, és mondja: nem baj, megcsinálom megint jó? és akkor megpuszilom, h tudja, h ez a helyes menete a dolgoknak. és ilyenkor büszke magára és megölel és mondogatja, h okos voltam. amiket olvasok, h a boltban 2 éves kor körül földhöz csapják magukat a gyerekek és ilyesmi, na az sosem volt. talán azért, mert sokszor és határozottan mondtam neki a hisztire, h mindent megengedek, ami nem veszélyes, tudod jól, de! a hisztit nem tűröm el! és megértette úgy tűnik. nem mondom, h nem eleven, v rosszcsont, de gyerek, örülök, h van benne élet. de hiszti nincs. próbálkozik még pl. a konnektordugókkal is, meg szögekkel és sok illegális dologgal, tehát a határokat feszegeti, ami természetes dolog, de nem hisztériázik:D

Köszönöm a részletes választ!

Az enyém még csak 7 hós de már most nagyon akaratos és már most tud néha hisztiket csapni,és hát tudod előre felkészülök!Nem akarok vele majd a későbbiekbe kiabálni,nem akarom verni hanem szeretném ésszerűen,következetesen nevelni!Nem akarom én,hogy ilyen"tedd ki,hagy hüljön gyerek" legyen de a hisztit én sem tűröm el,és nem akarom,hogy olyan legyen aki földhöz vágja magát a boltba ha nem kap meg valamit!Ehhez gyüjtöm most az infókat és a praktikákat!Hiába mondja nekem azt valaki,hogy majd az anyai ösztön diktálja,hogy neveld,csak az anyai ösztön néha félrevezet és mire észbe kapsz akkor már lehet késő!

Köszönöm!Üdv!