Anyukák, Kismamák! Tudtátok a férjetekről/élettársatokról hogy ő a nagy Ő? Hogy és hol ismerkedtetek meg? Szerelem volt első látásra vagy először utáltátok egymást? Hány gyermeketek született (vagy hányat terveztek) és mi lett a nevük?

Egy baratunk mutatott be egymasnak minket.

Epp akkor nyitottam meg a kozmetikamat es a baratomnak (haver barat) csinaltam piercinget es mutatta abaratjanak (ferjemnek), mert O is akart.

Nem utaltuk egymast de nem is volt szerelem elso latasra 9nekem nem volt olyan soha).

Par honapoig haverkodtunk aztan elhivott rnadizni.

3 honapon keresztul minden nap talakoztunk amire meg volt az elso csok.

1 evvel kesobb megkerte a kezem, ra 2 evre osszehazasodtunk.

1 evvel kesobb terhes lettem es van egy lanyunk.

Meg legalabb 1 de lehet 2 babat is tervezunk, ez az anyagiaktol fugg kizarolag.

Valami vonzott benne,igazából én sem tudom,hogy mi,mert 2 külön világ voltunk(Ő sokat örökölt a szüleitől,így anyagi gondjai nem voltak,szinte csak a barátaival volt egész nap,néha-néha elvállal pár ügyfelet,mert ügyvéd...Én meg teljesen más voltam,keveset szórakoztam,inkább tanultam),nem sejtettem,hogy bármikor többek lehetünk ismerősöknél.

Az egyik legjobb barátnőm mutatott be neki egy vacsorán.

Először beképzelt,öntelt embernek gondoltam,szóval nem,nem szerettem bele rögtön.

Most van egy 11 hónapos lányunk,Dorci.Nekünk elég Ő,nem szeretnénk több babát,mert ez az egy is elveszi minden energiánkat :D

Egy farsangi bulin találkoztam vele először, de nem foglalkoztam vele, mert éppen utáltam a férfiakat egy szerelmi csalódás miatt. Egyébként is úgy gondoltam nőfaló, mert jólnéz ki.

Aztán kiderült, hogy még nem is volt barátnője (27 évesen).

1,5 évig nagy ritkán találkoztunk, buliban, vagy túrán.

Nekem nagyon tetszett, az, hogy ő-e az igazi, nem tudtam. Aztán elkezdtünk kettesben is találkozni, és végre! összejöttünk. Nekem is ő volt az első.

Miután összejöttünk már tudtuk, hogy az igazik vagyunk egymásnak.

2 gyerekünk van, egy fiú és egy lány.

A munkám miatt sokat kellett egy bizonyos országba utaznom, ő onnan származott, így egy fogadáson mutattak be minket egymásnak. Én frissdiplomás nő voltam, épp hogy önállósodtam, hát nagyon vonzott, mint férfi, és már aznap éjjel az ágyban kötöttünk ki. Nem akartam tőle többet, és ő sem, tudtuk, hogy másnap hazautazom, ő jobbra én balra, de legalább volt egy jó éjszakánk. Aztán egyre többet sms-eztünk, e-maileztünk, megbeszéltük, hogy folytatjuk a dolgot csak szex szintjén, kötöttségek nélkül (mert mi tagadás, jó volt együtt), ha legközelebb kimegyek (kb. havonta mentem).

Ezt csináltuk több, mint egy évig. Már ő is jött hozzám, én is hozzá, nem volt rossz. Aztán egyszer nála voltam, feküdtünk az ágyban, és azt mondta, jó lenne, ha sose mennék el innen. Én meg mondtam, hogy hát ja, elég ideális állapot így fetrengeni egész nap, de mégsem szexelhetjük át az életet, otthon vár a munka.

Mondta, hogy komolyan gondolja: miért nem maradok ott? Mondom mi, hagyjam ott a munkámat? "Igen." Hazamentem felmondani, elintézni a lakásom kiadását, na meg a cuccaimért, és költöztem is ki. Szegény szüleim meg csak néztek, mert ők ugye nem tudtak róla, most meg hirtelen külföldre költözöm? :))

De nem bántam meg, ma már szülők vagyunk, 4 gyerekünk van (5 éves ikerfiúk, 3 éves kislány és másfél éves kisfiú), és azóta is idekint élünk.

Szóval nem, nem tudtam, hogy ő az igazi, és egészen addig, míg ő fel nem hozta a témát, nem is vettem észre, hogy a testi vonzalmon túl mást is érzek. Nyilván el akarta nyomni az agyam, hiszen többezer kilométer választott el minket egymástól.

11 éve találkoztunk egy buliban (disco). Diákok voltunk még, ahogy lenni szokott, beszélgettünk, táncolotunk, tel. számot cseréltünk, aztán mindenki ment a maga útjára. Másnap este felhívott, pedig eszemben sem volt, hogy még emlékszik rám, eléggé ittas állapotban volt szegény, mikor utoljára láttam. Kemény fél évet jártunk utána, aztán vége lett. 7 évvel később egy közösségi oldalon akadtunk újra össze, pont mindketten egy rossz kapcsolatból lábaltunk ki. Túl voltunk a diák éveken, felnőttként találkoztunk újra. Elkezdtünk találkozgatni, aztán fél évvel később összeköltöztünk, majd 4 év együttélés után 13 hete megszületett a kislányunk. Nem terveztük, ő tényleg becsúszott gyerek, de annál jobban imádjuk. Nem tervezünk több gyereket, aztán még ki tudja, mi lesz ezután.

Nem tudom, hogy nekem ő e a nagy Ő, de nagyon szeretem, vele akarom leélni az életem. :)

Hali! Én már rég ismertem a férjemet,de nem nagyon csíptem a fejét,nagyképűnek tartottam, persze nős és 2 gyermeke volt. Tropára ment a házasságuk, én akkor Bp-en laktam. Sokat beszélt nekem a válásról stb., kiderült, h elég érzékeny ember. Egy idő után úgy éreztem,h akar tőlem vmit,de én nem akartam egy elvált, 2 gyerekes apuka új barátnője lenni,ezért hónapokig úgy csináltam,mintha nem venném észre a közeledését. Majd a 7. kikosarazás után,amikor felrakott a vonatra, már nem nézett vissza. Akkor tudtam, h akarom őt! Felhívtam, és azóta együtt vagyunk. Ennek öt éve. Igazából onnan tudtam,h ő az igazi/persze a lángoláson kívül, amit éreztem/,amikor láttam,h hogy bánik a gyerekeivel,és tudtam h ilyen apát szeretnék a sajátomnak is! 4 éve élünk együtt, 1 éve már a felesége vagyok, és most várjuk az első közös babánkat!!!

39+6 hkm