Elrontja a gyerekét? Van közöm hozzá?

Olyan nehéz az ilyen helyzet.

Mert biztos, hogy jót akarsz, de ha pl engem látnál, lehet rólam sem lenne jobb véleményed, pedig imádom a fiamat. Másfél éves.Nem tornáztatom (minek?) egyedül is prímán eljátszik,nem akarom rászoktatni, hogy csak velem legyen el. Nem szoptatom,mert 4 hónaposan elválasztotta magát. Úgy kifejezetten tanítani sem szoktam neki semmit, mert egy csomó mindent magába szív, nekem nem attól okos, hogy rámutat a cicára a könyvben.

Mesélni szintén nem mesélek neki, mert úgy alszik el, hogy berakom az ágyába és kijövök, nem kell altatni. Énekelni néha szoktam, azon nagyokat nevet.

Gondolom nem ülsz minden áldott nap 24 órát náluk, vagy?

Ha meg tényleg ilyen az anyuka, az nem elrontás, hanem elhanyagolás.

Inkább az rontja el a gyerekét,aki állandón "foglalkozik" vele. A gyerek soha nem lesz önálló. Egy évesen már felesleges szoptatni. Tornáztatni csak akkor kell,ha az orvosilag indokolt. Elég,ha a nap egy szakában mesél neki.

Értelmes gyerek lesz belőle is,akkor is,ha nem az anyján lóg állandóan.

az a gond, én értem, amit írsz, hogy az ember sajnálja a gyereket. Én is ilyen cipőben voltam, hogy láttam, hogy a csaj miket csinál amik nagyon-nagyon nagy baromságok voltak, pl. az 5 hónapos gyereknek sózta az ételét, meg ilyenek, de 4 hónaposan egy ajtófélfára akasztható hintában csuklott-nyeklett, hogy milyen jól kilát onnan, 5 hónaposan meg belevágta a kompba! A mai napig nem bír egyedül pl. normálisan felülni, 8 hónaposan se fogott rendesen a kezével, és kimaradt a mászás az életéből, mert három hónappal idősebb a fiam és minket majmolt, úgyhogy amikor meglátta a fényképeken, hogy a fiam áll-ül, lépked neki is eröltetni kellett, ugyanolyan játékokat vett neki, ugyanolyan berendezést a szobájába, mindent. Szegény kislányt úgy sajnáltam és sajnálom most is, de teljesen tehetetlen voltam sajnos és az is vagyok. CSak kitérő hülye szövegeket mondogatott, hogy az ő gyereke másképp fejlődik pl. - ez volt a kedvencem - meg hogy az ő gyereke más mint az enyém - holott az enyémet majmolta állandóan irigységből (mi jobban élünk mint ők és több dolgot meg tudunk venni a gyereknek, de nem vagyunk gazdagok, csak adok-veszek a vaterán és a pénzt a gyerkőcre fordítom).

Megoldás: nincs. Ha az anyja nem veszi rá magát a normális nevelésre, akkor nincs sajnos megoldás. Elvenni ezért nem fogják az anyjától szegényt, talán a férje tudna rá hatni, ennyi az ötletem sajnos.

- és nagyon együttérzek veled! -