2 szobás lakásba 2 gyerek?

nem vállalnék így.nekem ez az egyik indok arra,hogy nem lesz tesó,mert csak két szobánk van.bár külön álló a két szoba és van egy nagy étkezőkonyhánk,amibe egy kanapé is elfér,tehát nappali-étkező-konyha funkciót tölt be.

tudom mi is felnőttünk egy szobában a tesómmal,de én nyugodt körülményeket szeretnék a gyerekeimnek biztosítani,külön kuckót

Mi is így éltünk. Második gyerek vagyok a családban, a nővéremmel soha nem szűkölködtünk, mindig elfértünk. Aztán elköltöztünk amikor 6 éves voltam, mert nem nagyon fértünk el akkor már.

16/L

Szia!

Ha a jövőben vannak kilátásaitok, akkor szerintem mehet! Még pici a második, addig lehet veletek, utána pár évig lehetnek ők is egy szobában!

DE. privi véleményem, h egy bizonyos kor után egészségtelen a közös szoba, pláne, ha külön neműek a gyerekek, amit ugye nem tudhatunk! Szerintem is kell a külön kuckó, ahol lehet nyugodtan tanulni, vagy egy barátot, barátnőt felvinni, tv-t nézni stb., kell a külön szoba, de mégha pici is, de én feltétlenül szükségesnek tartom!

Szerinted a külön szobának örül egy gyerek vagy egy tesónak????

Másrészt külön szoba lehet akár bármikor kistesó már később nem annyira!

Egyértelműen vállalnék,mi másfél szobába lakunk és simán vállalnék második babát ha az anyagiak engednék...

látom jól le lettünk pontozva!

Az, hogy kis korban tök jó, h egy szobában vannak a gyerekek, az egy dolog, persze jól elvannak, játszanak, "duruzsolnak" stb. Csak amikor már sulisok lesznek, kamaszodnak, és még külön neműek is, akkor hogy legyenek el egy szobában? Ha az egyik tanulni akar a másik meg tv-t nézni, akkor mi van? vagy valami pl. felvinni a barátját vagy barátnőjét? Esetleg ott is aludna valaki? Ennek az lesz eredménye, h már tizenévesen azon fog járni egyik vagy másik feje, hogy mikor tudok már ebből a "szűkösségből" elmenekülni és kitörni! Bárhol jobban fogja érezni magát, mint otthon, ahol folyamatosan ott a tesó és lélegezni nem lehet tőle!

Szóval a lényeg, h kicsinek persze elvannak, és ha vannak jobb kilátások akkor én is azt mondom, h vágjatok bele, de későbbiekben mindenképpen kell a külön szoba, mégha csak egy ici pici, de akkor is!

7-es válaszolótól kérdezem, hogy ezt tapasztalatból írja?

Mi a tesómmal egész gyerekkorunkat közös szobában töltöttük. Nem mondom, hogy nem volt vita, de lett volna az külön is. Mi szerettük így is.

Nálunk 5 gyerek van. A két középső fiú-lány páros egy év különbséggel, 12 és 13 éves korukig ragaszkodtak a közös szobához, utána meg egy gipszkarton fallal csináltunk nekik külön ficakot. De még akkor is vacilláltak, hogy belevágjunk-e az átalakításba.

Hát nem tudom, szerintem egy gyerek nem azért akar megpattanni otthonról mert csak 2 szoba van...szerintem ott más tényezők dominálnak ha már kamasz korában vagy 18 évesen lelép otthonról. (és nem arra gondolok amikor suliba megy tovább és koliban vagy albiban lakik hanem arra a nem túl szerencsés esetre amikor pl. egy pasihoz menekül mert mindenhol jobb mint otthon) Na szóval ez nem a szobaszámon múlik szerintem.

A kérdés az hogy a mai helyzetben (meg ami várható a köv.években) el fogjátok e tudni adni ezt a lakást hogy nagyobbat vegyetek, vagy elcseréljétek nagyobbra, szerintem ennek nagyon kicsi az esélye.

Az idő meg csak telik, a gyerekeknek se olyan jó ha 8-10 stb. év van köztük szerintem úgy már TÉNYLEG zavaró lesz nekik az egy szoba mert egyáltalán nem lesz közös témájuk, a nagyot idegesíti a kicsi stb.

Akkor már ha csak 1 szoba van nekik, szerencsésebb ha közel vannak életkorban.