Hogyan tudnám mellőzni, elhagyni ezt a rossz szokásom mire elkezd járni és pakolni a kisfiam?

Kérj mielőbb segítséget, ha nem akarsz beleőrülni, mint nagymamám szomszédja.

A gyereket az apának ítélték, mert tényleg ráment a nő idegileg a folyamat pakolásba a gyerek után.

Nem is gondolná az ember, hogy ez mekkora teher egy rendmániásnak.

Tényleg fordulj orvoshoz.

Hát..csak gondolj a saját gyerekkorodra.

Te is megélted a szüleid "szokásait"

A te gyerkőcödnek nem a te életedet kell élni és a férjednek sem.Majd 3* porszívózol.Szedd le a terítőket rakj magasabbra,vagy tüntesd el ami nem neki való.

Én is szeretem a rendet és a tisztaságot,de hogyan mondjam azt a 11 hónapos kisfiamnak,hogy "tedd a kezecskédet szépen a babapiskóta alá,nehogy lemorzsálj"?

Azért,mert az apád egy állat volt az anyád meg gyenge te meg kényszeres viselkedésbe menekültél a gyereknek nem kellene szenvednie 2 generáció hibája és elfuseráltsága miatt.Bocsi,de valahol tényleg így van.

És ha ezt te tudod,hogy nem jó amit csinálsz,mégsem tudsz változtatni kérd szakember segítségét,de előtte próbáld ki és mond el a szüleidnek,hogy mennyire kib@sztak veled és általad az unokájukkal.

orvos egyértelműen.

nem csak azért mert porszívózol, ha lemorzsál a gyerek és cirkuszolsz. Hanem mert ezt az időt, amíg a papucsokat állogatod élére, tölthetnéd a gyerekkel.

És olyan gyerekkort, ahol a gyerek azt nézi anya pakol és rámol és élére állogat mindent, mosogat, egy gyereknek sem kívánok. És csak azt hallja, pillanat elmosom a poharat, pillanat megigazítom a terítőt...

Szerintem olyan szintre eljutottál, hogy segítség nélkül nem fog menni.

"És ha ezt te tudod,hogy nem jó amit csinálsz,mégsem tudsz változtatni kérd szakember segítségét,de előtte próbáld ki és mond el a szüleidnek,hogy mennyire kib@sztak veled és általad az unokájukkal."

Abban egyetértek az előttem szólóval, hogy előrébb jutottál a felismeréssel. No de! Egy ember akkor válik felnőtté, amikor már felelősséget vállal a tetteiért. Te még nem nőttél fel, mert a mai napig a szüleidet hibáztatod a viselkedésedért. MÁR nem ők tehetnek róla. Van egy pont az ember életébe, amikor rá kell döbbennie, hogy már nincs kényszer, elvárás, csak Ő és a szabad akarat.

Tudom, hogy tele vagy sértettséggel, haraggal, de hidd el elmúlik, ha ezt az igazságot is felismered.

Nekem is volt egy gyerekkorom elhiheted, szinte a tiéddel egyenlő, csak a labilis anya is alkesz volt.

Igaz az önállósodás után kb 6 évembe telt amire rájöttem, hogy nem mutogathatok mindíg hátrafelé.

A mostani történések, rossz szokások így már kizárólag a saját felelősség kategóriájába esik, és kizárólag Te tudsz rajta változtatni.

Nem gondolom, hogy jót tenne, ha azt mondanád a szüleidnek, hogy Ők tehetnek mindenről, mert ez csak régen volt igaz. Mára már nem igaz. Próbálj megbocsátani, és akkor a rossz szokásodnak is búcsút inthetsz. Nem kell már menekülnöd valamibe, az életed szép és teljes a saját családoddal.

Igen igaza van utolsónak.

mert az unokájukkal nem ők b@sznak ki, hanem már te.

Persze áttételesen ők, de pont ebből az ördögi körből kell kiszakadnod. Hogy a te gyereked ne azt mondja, te tetted tönkre a gyerekkorát, az ő gyereke meg ne azt, hogy..Vagy ne mutogassanak vissza, még a dédunokák is, hogy a dédszülők..

Tovább kell lépni és elfelejteni.

Egyrészt vagy ők is tudják és akkor minek felhánytorgatni. Ha meg nem tudják, úgysem fogják belátni, mert meg vannak győződve, hogy jól tették amit tettek. Tehát sok értelme sincs ennek.

Freudnál igen, de Adler azt mondta a jővődet nem a múltad határozza meg, hanem te magad. És neki volt igaza.