Első gyerek kontra második gyerek, nevelési elvek?

Erről én másképp gondolkodom. Soha nem aggódom azon, hogy a gyerekeim mennyit esznek. Napi 5 étkezés van, ha nem kér, akkor majd eszik a következőnél. Időszakosan ugyanaz a gyerek van hogy csak csipeget hetekig, aztán később "behozza". Amúgy is jellemző, hogy hosszában megnyúlnak, aztán kikerekednek kicsit, és ez a két periódus váltja egymást.

A gyerekek ösztöne nagyon jó, egyik sem hagyná, hogy "éhen haljon" a szervezete.

Én is ismerek olyan családot, ahol anyuka villával rohan a gyerek után, amikor az már megy játszani, hogy "csak egy falatot kicsim!".

Erre azt mondom, hogy ha neki így jó, akkor tegye, az ő dolga.

Meg a Tiéd is, nincs ezzel semmi baj. :)

Nézd, itt több dolog is van.

Egyrészt ha a fiad megfelelő súlyban van, az azt mutatja, hogy valahogyan mégiscsak beviszi a szükséges táplálékot.

Nyilván kap még tápszert vagy anyatejet vagy gyümölcslevet stb., és abban is van tápanyag nem csak az enni valóban.

Aztán az is egy kérdés, hogy mitől alakult ez így ki, de ez egy olyan dolog, amire ismeretlenül nem lehet semmit mondani, mert ismerni kellene a család étkezési szokásait, a fiad napirendjét/étkezési szokásait, azt hogy hogyan és mikor tápláltad hozzá (pl. együtt evett-e kezdettől a családdal, vagy jött a rokonság és tízen körbe állták és bámulták, hogy "na kisfiam nyisd ki a szádat, hamm egy falat!"), hogy a családban milyen szerepe van az evésnek, hogy a közös együttlét helye-e, ahol mindenki jól érzi magát, vagy csak jártában bekap mindenki egyedül valamit, amikor éhes, és az evés csak a "túlélést" szolgálja. Hogy Te magad szeretsz-e enni, vagy esetleg (pl. súlyprobléma miatt, de ez csak egy ötlet, hiszen lehet hogy 50kg vagy) bűntudattal, rossz érzéssel van összekapcsolva az evés, és még lehetne sorolni, hogy mennyi-mennyi tényező szerepet játszik abban, hogy egy gyerek milyennek találja az evést úgy általában.

Ami biztos, hogy Te most már stresszes vagy az egész miatt, és ezt a kisfiad is érzi Rajtad és le is reagálja, pl. úgy, hogy nem eszik.

De lehet még képben a fogzás is, sok gyereknél az őrlő illetve a szemfogak áttörése átmenetileg az evés elutasításához vezet.

Az is kérdés, hogy Te eteted-e vagy hagyod enni egyedül.

Szóval itt sok dolog van.

Akárhogyan is csinálod tovább, a gyermeked túlélési ösztönében bízhatsz, nem fogja "éhen halatni" magát.

Legjobbakat Nektek!

9 hónapig volt anyatejes, 2-3 óránként evett, akkor egyik napról a másikra elutasította, onnantól semmi cici, semmi tápszer vagy tej alapú akármi.

6 hós korában kezdtem hozzátáplálni, mindig együtt ettünk, és most is törekszem rá, hogy mikor leülünk a nagyobbikkal, akkor jöjjön ő is legalább pár falat erejéig. Vannak olyan napok persze, amikor eszik, de az se olyan hatalmas mennyiség. Nem tudom miért van ez nála. Senki nem küzd itthon súlyproblémával, normál átlag amit eszünk, se többet se kevesebbet.

Teát iszik egész nap, már erre is gondoltam, hogy talán ez telíti el, vagy nem tudom..

Köszi a jókívánságokat, remélem ez változik, apukájára ütött, eléggé válogatós..Pedig próbálok mindig a kedvére tenni, de olyan kevés dolgot eszik meg félek ha állandóan azt kapja meg megunja aztán lekerül a listáról mindig 1-1 dolog és már a végén semmi nem marad..