Miért írja itt mindenki, hogy nem való annak gyerek, aki nem marad otthon vele, nem szoptatja, és a munkája is (! ) fontos neki?

Bevállalom a véleményemet, akkor is ha nem tetszik: aki arra sem képes, hogy a gyerekét előtérbe helyezze a mellével szemben (ami a közhiedelemmel ellentétben nem a szoptatástól, hanem a terhességtől ereszkedik meg, tehát felesleges ezért nem szoptatni), és otthon maradjon vele legalább az elején, annak nem való gyerek. Ma már nem kötelező szülni, viszont aki megfteszi, az ne azért tegye, hogy legyen mit kipipálni az elvégzendő feladatok listáján, hanem tegye azért egy kicsit oda magát.

Tudod, engem olyan anya nevelt fel, akinek a munkája és a társasági élet fontosabb volt, mint a gyerekei. Napi 5 percet, ha láttam, mert hétköznap késő estig dolgozott, hétvégén meg barátnőzött. Konkrétan fizikai fájdalmat okozott a hiánya. Úgyhogy én már kiskamaszként eldöntöttem, hogy nekem a gyerekeim lesznek az elsők. Nem, nem ők vannak egyedül, járok én is szórakozni nélkülük, pár hét múlva a munkába is visszaállok, de nem a mamának szültem őket.

20as, te jó nagy hülye vagy... szerinted aki nem term. szül és nem szoptat, az kimerül annyiban, hogy félti a pináját meg a mellét??? szegény gyerekeid, igen buta anyjuk van.

Részemről annyi negatívumot olvastam már a term.szülésről, ráadásul a környezetemben is van ez miatt ox.hiányos gyerek, vagy épp, akinek csontját törték, anyuk azóta is pelenkás, stb. Hát köszi, akkor inkább szenvedjek +2 hetet/hónapot, mint hogy a gyerekemnek baja legyen. Ez szeritem közel se önzőség, sőt... A szoptatásról meg. Nem a mellemet féltem, az már annyira lóg, hogy annak már mindegy. Egyszerűen undorodom a gondolattól. Amúgy is komplexusos vagyok, nem hiányzik. És ettől nem kap kevesebbet a gyerekem.

A kérdésed így szól: "Miért írja itt mindenki, hogy nem való annak gyerek, aki nem marad otthon vele, nem szoptatja, és a munkája is (! ) fontos neki?" A 'meri' szó nem szerepel szerintem benne. De ha érdekel, miért merem így gondolni:

1. Saját gyerekkori érintettség kapcsán.

2. Ott még talán nem tartunk, hogy akár te, akár a gondolatrendőrség megszabja, mit gondolhatok és mit nem. Neked szíved joga programcsászárral szülni, nem szoptatni, csecsemő gyereket bölcsibe adni, nekem jogom van erről véleményt alkotni, ha pedig kérdezed, akkor elmondani. Továbbra is fenntartom, hogy ha nem érdekel az ellenvélemény, akkor nem kell rákérdezni.