Nekem miért nem alszik úgy a babám, ha magam mellé veszem? Fel kell vennem, sétálni vele, ha csak odarakom, akkor ordít, másnál hasonló?

Az első mindig az, hogy simogatom és van amikor elég, de van úgy, hogy nem. Ha csak kicsit megébred, sírdogál, helyreigazítom és simogatom. De van amikor olyan fájdalmasan sír, hiába simogatom, csak ölben nyugszik meg. Ilyenkor próbálnám magam mellé venni, hogy ne kelljen járkálnom, de hiába...Az nem elég!

Pici korától nem tűrte, ha csak úgy leteszem vagy leülök vele. De te ezt biztosan el sem tudod képzelni, mert neked nem ilyen a gyerkőcöd különben nem is írtál volna ekkora baromságot. Egyedül, ha szoptattam akkor feküdt nyugodtan mellettem, de amúgy nem, mert ordított első perctől. Van akinek simán elnézelődik az újszülött babája a kiságyban, vagy alszik anya mellett. Na ő nem ilyen. Csak arra lettem volna kíváncsi, hogy ez fog e változni? Esetleg valami praktika, aki átélt hasonlót, hogy hogy lehetne rászoktatni, másnál, hogy volt? Olyan anyuka véleménye nem nagyon érdekel, aki kapott egy nyugodt csecsemőt és osztja az észt, hogy ez azéért van, mert ő olyan baromi jó anya, hogy az ő gyereke ilyen jó. És itt tömve van velük a gyk... Beszólnak, osztják az észt, de csak egy napra kapnának egy nem evő, nem alvó, sírós babát és kudarcot vallana a mintanevelés módszerük.

Igen, azért próbálnám magam mellé szoktatni, hogy úgy is el tudjon aludni, hogy ne kelljen hajnalban sétálgatnom vele, mert egy idő után nagyon fárasztó, amikor már azt sem tudod hányadjára kelsz fel egy éjszaka alatt. Tudom, van az a módszer, hogy hagyom sírni először keveset, utána mindig picit nyújtom az időt, de én ezt biztosan nem tudnám megcsinálni, mert a szívem szakadna meg. Lehet én fogom fel hülyén, de én úgy érzem, hogy mindig okkal sír, segítséget kér és olyan, mintha én nem segítenék. Ő ilyen, nem tud egyedül elaludni. Nem marad el egy percre sem, ha nem lát. Ha ott vagyok, akkor teli szájjal mosolyog, nevet és játszik akár egyedül is, de lásson. Volt hasfájós is. Az első 6 hét borzalmas volt, alig emlékszem az első 2 hónapjára, mert ha fent volt, akkor csak sírt. Még most is egy sírósabb kisbaba, nagyon igényli a törődést, az állandó jelenlétet, érzékeny, akaratos. Ilyen, nem én szoktattam, hanem ilyen személyiségjegyekkel született és ezt soha nem fogja megérteni az, akinek egy eszem-alszom, elvagyok órákig babát dobott a gép. Ők azok az anyák, akik lesajnálva, szánakoznak a hátad mögött, hogy milyen rossz anya vagy és kihúzzák magukat, hogy bezzeg ő milyen jó gyereket nevel, milyen jól csinálja és osztogatja itt az észt, hogy mit kellene máshogy, vagy ő hogy csinálja. Tisztelet a kivételnek! Igen, kedves 4-es, csak egy pár napra kapná meg a babádat és biztos elfelejtené az összes hiper-szuper módszerét.