Véleményetek szerint szüksége van a babának arra, hogy a szüleink kívül másnál is legyen?

Szerintem nyugodtan a nagyszülőkre hagyhatod pl. egy bevásárlás erejéig, ha szeretnék. A szeparációs szorongás - amikor már jobban észreveszi, ha nem vagy ott - elvileg meg még csak most fog kezdődni.

[link]

Lesznek még ilyen élettani mizériák miatti nehezebb időszakok. A lényeg, hogy ha szereted a gyereket, kötődtök egymáshoz (meg van a napi intenzív anya-adagja) és érzi, hogy te nyugodt vagy, ő biztonságban van, mindig hamarabb meg fogja tanulni, hogy ha el is tűnsz, utána visszatérsz hozzá, később ha mérges is vagy, attól még szereted... stb.. Szóval nem kell túlbonyolítani :) (Az apákra meg tényleg szükség van a pszichológai olvasmányaim szerint is, mert amíg az anya az állandóságot, meleg biztonságot jelenti, az általában ritkábban, de hangosabban felbukkanó apától a felfedezést, játékosságot tanulják meg; Ranschburg szavaival élve: "átlépni a küszöböt". Na meg a gyereknek sem jó, ha egy apa/férfi-ellenes közeget látnak példaként, akármilyen neműek.)

9-es vagyok.

Szerintem megprobálhatjátok, szerintem az a bajuk hogy ugy érzik nem bízol meg bennük, hidd el ők is felneveltek téged, és szeretnének unokázni. Próbáld meg úgy hogy ha még szoptatsz akkor megeteted és utána elmentek sétálni a férjeddel, ha bármi van akkor fel tudnak hivni és 5 percen belül haza értek. Nyilván te ismered a gyerekedet, de szerintem ha ismeri őket nem lesz semmi baj. Nektek is jót fog tenni egy kis kikapcsolódás. És lehet jobb ha még most hozzászokik és ha ne adj isten később szükség lesz a segítségükre akkor nem hirtelen marad ott előszőr hanem már tudja hogy anyáék most elmentek de jönnek vissza és semmi baj nincs ha a mamáék vigyáznak most rám.

Ez az én véleményem.

Félted a szüleidtől a babádat? Kárt tennének benne, vagy micsoda? Hidd el, a babádnak annál boldogabb élete van, minél többen szeretik. Had szeressék a nagyszülők is azt a gyereket!!! Nyugodtan hagyd ott náluk néha, főleg, ha kérik is és szívesen is is vannak ők is a picivel. És amig bírják főleg! Had örüljenek ők is a kisunokának.

Nyilván fizikailag leginkább az anyjára van szüksége egy 7hósnak, meg max apjára, de biztos, hogy nem lesz baja attól, ha kicsit megszeretgetik őt a nagyszülők.

A kislányom fél éves korától suliba jártam heti 2x 6 órára, ilyenkor a mamik vigyáztak rá felváltva.Mondhatom, nem kellettem oda, annyira szerette a mamikat, és szep szorongása sem lett. Egy kicsit korai még az ovis szoc-óról beszélni 7 hónaposnál, de sztem jót tesz neki, ha másokkal is van. Fokozatosan vezessétek be az "elszakadást", így te is láthatod, mennyire van rád szüksége. És persze vannak anyás és kevésbé anyás napok. Csodálatos érzés, hogy ennek a kis babának Te vagy a világ közepe, de finoman megtaníthatod neki, h mindig visszajössz hozzá, nem kell aggódnia.

Nekem a szívem szakad meg, amikor pár hónapos piciket bölcsibe kell adni, pedig más országokban ez működik. Ott az a természetes.

9-es vagyok megint.

Csak annyit akartam még írni, hogy elmúlt 1 éves a kislányom és szeparációs szorongással nem találkoztam, kicsit bújósabb lett de ennyi. Nem tudom van e köze ahhoz hogy vigyáznak rá a nagyszülők is.

Egy biztos ahogy ti érzitek. Szerintem nem korai, főleg ha jó baba és megbízol anyukádékban, biztos nem lenne semmi gond.

Ja és a sógornőm, akinek 4 gyereke van ő is mondta, hogy az első gyereke senkinél sem volt sokáig és most 12 éves és ő a legvisszahúzódóbb a négy közül, a többi más 8-9 hónaposan aludt a nagyszülőknél. Ő mondta, hogy minél előbb annál jobb, megszokja hogy nem csak apa és anya van a világon, a nagyszülei is szeretik. Neki hiszek.

De nem akarlak rábeszélni, csak kicsit gondolj bele anyukádék mit érezhetnek, ha másért nem miattuk próbáljátok meg.