Amikor egy nőnek babája születik, és ugye anya lesz belőle, akkor erősebb a baba és anya közötti kapcsolat, mint mondjuk az anya és apa közötti?

Egy nagyon furcsa és erős kötelék alakul ki anya és baba között. Olyan megmagyarázhatatlan (tudod a láthatatlan kötelék).

A pároddal viszont megmagyarázható a kötelék, valamiért őt választottad, őt szereted.

A két dolog teljesen más, nem is lehet összehasonlítani.

Viszont azt elismerem, hogy a szülés utáni első hetekben, a baba töltötte ki a napjaimat, és a párom ezáltal háttérbe szorult. Viszont pont a kötelék segít ezen az időszakon is átlendülni, és megtalálni a köztes utat, ami mindenkinek jó.

Teljesen más jellegű kapcsolat a kettő. Tény, hogy egy kis időre az apa háttérbe szorul, olyan értelemben, hogy a pici magatehetetlen emberke kiszolgálása az elsődleges feladat (de a normális családokban ez az apa számára ugyanúgy feladat, mint az anya számára), de ettől az anya még nem szereti kevésbbé a gyereke apját.

(csak egy magánvélemény: szerintem nem a szüléstől lesz valaki anyává)

én azért jelezném az előttem szólónak, hogy 30 év múlva a gyermeked a saját családja fogja érdekelni, mint ahogy most te is előbbre helyezed a saját családod az életedben, mint anyukádat és apukádat. Azonban akkor is lesz egy valaki aki melletted fog állni, és nem hagy el: apa.

szorítsatok kicsit azon az apa-anya kapcsolaton :) természetes hogy egy babát nem hagy el az ember, és gondoskodik róla, most nagyobb szüksége van rád. De fontos, hogy a férjed érezze, hogy a második szerep most csak átmeneti.

En ugy erzem, hogy mindketto ugyanolyan eros, csak mas.

Mi nagyon kozel allunk egymassal a ferjemmel, s a pici meg kozelebb hozott minket. Olyan "ketten a vilag ellen" paros vagyunk. Szules utan sem szorult hatterbe, 3 hetig maradt itthon velunk, s mindent o csinalt szinte, hogy mi tudjunk egymasra hangolodni.