Akiknél apuka nem segít sokat a gyerek körül, azok ezt előre tudták róla vagy meglepetésként érte őket szülés után?

Engem anno forditva lepett meg a dolog. 22 eves volt, en 20, amikor varatlanul jott a baba, viszont nem jott szoba koztunk az abortusz. En egyetemre jartam, o mar rendes munkat vegzett (fonokhelyettes volt egy ettermben, ja es kulfoldon lakunk, ugyhogy nem volt rossz fizuja egyaltalan), tehat megtartottuk, anyagi gondot nem okozott.

nagyon nagyon szereti az elso perctol fogva, buszken mondta es mutatta mindenkinek, hogy o apuka, es ez a gyonyoru mano az o kislanya

Nekem is meglepetés volt... :D A férjem a kisfiúnk születése után is úgy élte az életét mint előtte. Pénteken, szombaton sörözés, hétvégén 10-ig alvás, míg én kínlódtam a gyerekkel ő pihent a szobában, azt mondta hogy ő nem tud mit kezdeni a fiúnkkal mert nagyon pici.

Egy ideig elviseltem, ritkán szóltam, aztán amikor a fiúnk 4 hetes volt, kikeltem magamból, hogy talán hétvégén egyszer ő is felkelhetne a babához mert én annyira kivagyok készülve, hogy szívem szerint felvágnám az ereimet csak vége legyen ennek a kínlódásnak. Na akkor már elkezdett besegíteni, felügyelte a babát amíg fürödtem-mostam-főztem stb, de a régi szokásai megmaradtak. (nem pakolt el maga után, sörözés, kupi stb...)

A fiúnk fél éves volt amikor már hetek óta kérleltem a férjemet, hogy változtasson kicsit mert nagyon megnehezíti a helyzetemet a baba mellett azzal, hogy semmiben sem segít (legalább maga után pakoljon el pl). Begurultam és közöltem vele, hogy váljunk el, mert én inkább nevelem a gyereket egyedül de attól ahogy ő viselkedik már rosszul vagyok. Megkértem, hogy költözzön el, persze azonnal észhez kapott és változtatott. Elkezdett segíteni, mosogatott, néha átvállalta a főzést, összeszedte a játékokat, még néha porszívót is fogott, végre nem én hordtam be a fát télen, nem én nyírtam a füvet nyáron, igazán aktív lett. A fiúnkkal elkezdett foglalkozni, rájött hogy ez végülis tök jó móka is lehet, olyan ötletei lettek amiket én csak lestem, olyan jól elvoltak a kicsivel. Hétvégente egy éjjeli kelést bevállalt, vagy egy korai reggelt, hogy egy kicsit többet aludhassak. Szuper apa lett és azóta is az, most már 3.5 éves a fiúnk és van egy kislányunk is aki 1.5 éves. Mindenben segít, mindent közösen csinálunk, így minden könnyebb, egyszerűbb. Azóta a házasságunk helyre jött, a depresszióm elmúlt, minden szuper. (Na jó, azért nálunk is vannak kemény napok, rossz napok, vita is van, de ezek csak felszínesek)