Van itt olyan, aki nagyon nehezen tudja elfogadni a saját gyereket a depresszió miatt?

Nem nálam állt fenn, hanem édesanyámnál (elmondása szerint) volt. Neki sokat segített az anyukája. Azt nem tudom, lelkileg hogy dolgozta fel, de volt egy orvos ismerőse, aki pszichológiai témájú könyveket adott neki, azokat olvasgatta.

Lányaként annyit tudok mondani, hogy alapvetően jó a viszonyunk. Gyerekkoromban féltem tőle. Ez később megváltozott, amihez ő nagyban hozzájárult. Felnőttként, mivel egy városban is lakunk, sokat találkozunk. Az unokájának nagyon örül. Kissé sérült a kapcsolatunk egyébként, de alapvetően működőképes, nem mondanám rossznak. Rengeteget segít.

Még talán annyi, hogy régi álmaimban (tehát a tudatalatti játékaban) édesanyam hol ősz, hol barna hajjal jelent meg, utóbbi mindig szigorú volt, az ősz pedig kedves (az arcuk nagyon hasonló volt).

Szerintem merj segítséget kérni! Nagyszülőktől, férjedtől... Sokat jelent, ha valaki vesz le valamennyi terhet a valladrol, és így pihentebben, turelmesebben tudsz a gyerkőc felé fordulni. Én nem mennék azonnal pszichológushoz. egy időszakban jártam, kettőt is kipróbáltam (munkahelyi dolgok miatt), de annyira nem jelentettek sokat. Annál többet a családi és baráti beszélgetések, meg hát -mivel hívő vagyok- sokat imádkoztam. Kinek mi segít persze, ezt te tudod a legjobban magadról.

Remélem, segítettem.