Elfojtott szorongás terhesség alatt árthat tényleg a babának vagy csak mese?

Hetek óta tart már nálam.

Sajnos van egy emberi kapcsolatom, ami elkezdett elég rossz irányba elmenni és én ezen teljesen ki vagyok borulva. Ez a személy nekem nagyon fontos de mostanában (szerintem nem is tudatosan de) nagyon megbánt.

Lenne kivel beszélnem, mert itt van a párom, a nővéreim, a barátnőim, anyukám. De az a baj, hogy annyira személyes dologról van szó, hogy csak velük tudnám megbeszélni, de velük meg nem akarom, mert még mindig bízom benne, hogy ez az egész megváltozhat és akkor biztos vagyok benne, hogy annyira mellém állnának, hogy én hiába békülnék ki az illetővel, ők tuti megutálnák, amit semmiképpen sem szeretnék, mert ők is ismerek személyesen és nekem fontos a véleményük, és eddig nagyon jó véleménnyel vannak róla.

De ez már engem tényleg nagyon felőröl. Másrészt még egyedül is alig vagyok, hogy legalább akkor kiadjam azt amit érzek. A 7 éves fiunk előtt nyilván nem sírhatok, nem akarom megrémíteni vagy ilyesmi és emiatt teljesen el kell fojtanom ezt a dolgot, a környezetem nem is sejti, hogy mi van.

Azt még el akartam mondani, hogy nem bolondultam meg attól, hogy terhes lettem. Van kapcsolatom a valósággal, tudom hogy az, ha a gyerek suliban azzal kezdi, hogy miért nem apa jött és én ezen bőgök, akkor az a hormonok miatt van. Az is, ha a nővérem küld postán egy szép képeslapot, pedig 300 méterre lakik és ezen sírok, akkor megint a hormonok. De ez nem ilyen, érzem.

Szóval ez az elfojtott szorongás árthat a babának aki még a pocakomban van? Most már ezen is aggódhatok...