Nem dolgozom, mégis bölcsibe adom, ti is ezt tennétek?
15 hós lesz ősszel a bölcsikezdéskor. Van egy ovis és egy kisiskolás tesója. Az ovis 10-től 16-ig van oviban, a kisiskolás 8-tól 14-ig suliban, mindkettejüknek vannak délutáni elfoglaltságaik, ahova vinnem kell őket. A férjem sokat dolgozik, minden logisztikai feladat az enyém.
Most fejezem be az egyetemet nappalin (második diploma, nehéz mérnöki szak), de bejárnom már nem kell, a szakdogát is leadtam, csak pár vizsga van hátra. Múlt félévben nem sikerült semmit haladnom. Egyszerűen nem volt időm tanulni. Nem, az esték nem jók tanulni, 10 óra van, mire ki tudok jönni a gyerekszobából, néha több is, és olyankor állok neki eltakarírani a vacsora maradékait, vagy kitergetni, vagy másnapra előkészülni kajával, zuhanyozni, átgondolni a holnapot, és ami a legeslegfontosabb: férjjel beszélgetni. 3 gyerek mellett egyszerűen kötelező együtt lenni valamennyit esténként, mert rengeteg a napi megbeszélnivaló, és a nappali mókuskerékben egymáshoz szólni is nehéz, plusz kell egy kis testi-lelki simogatás mindkettőnknek ahhoz, hogy ne csavarodjunk be. Szóval esti tanulás kilőve.
Plusz szeptembertől indul az építkezés, amit kb. teljes egészében nekem kellene szerveznem (csak átépítés+felújítás, de nagy a ház). Én fogom intézni a másik két lakásunk kiadását, én csinálom a férjem könyvelését, én intézem a pénzügyeinket, és életünk minden kisebb vagy nagyobb ügyét, gondját. A férjem eszméletlen sokat dolgozik, csomó itthoni munkája is van a 8 órás benti munkán felül, szabadidőben pedig végre a gyerekekkel van, segít amennyit tud, nem panaszkodom rá, de így is sok a teher.
Napi 4-5 órát töltök kettesben legkisebbel, ez az idő egyszerűen kevés arra, hogy babástul tanuljak, figyeljem az építkezést, intézzek mindent, amit kell, vigyem a háztartást és megfelelő minőségben foglalkozzak a kicsivel. Nem megy. Egyszerűen lehetetlen. Úgy érzem, ha le akarok diplomázni és megcsinálni a házat, muszáj bölcsibe adnom a kicsit.
Viszont kívülről az emberek azt látják, hogy nem dolgozom, bejárnom sem kell az egyetemre, mégis lepasszolom szegény kicsit, csak hogy könnyebb legyen az élet. Vajon a fentiekhez hasonló részletességgel ismertetve a helyzetet is ugyanezt a benyomást keltem? Ti igenis inkább megpróbálkoznátok a lehetetlennel, csak hogy ne legyen bölcsis a kicsi? Mit gondoltok ilyen helyzetben a bölcsibe beadásról?
Nagyon szép mese, de kb ennyi.
Fel se veszik, ha nem igazolod, hogy dolgozol.
A 18 hónaposomnak felírták viselkedési gondokra és beszédre a bölcsit, és ott problémázott a neurológus, hogy a másféléveseknek délelőttönként nagyon jót tesz a közösség, és az alkalmazkodás szokása..
Aki nem tud neki teremteni közösséget naponta, az vigye bölcsibe.
Csak fél évre rá jutottunk be.
Ha anyagilag jól álltok, vidd minden nap játszóházba délelőtt, ott lerakod egy halál biztonságos babarészre és laptoppal leülsz tanulni a kanapéra, én ezt csináltam fél évig, remek volt.
Szerintem napi 3 -4 óra jót tesz a gyerekeknek közösségben ilyen korban, de az anyjuk nélkül csak szükség esetén..
Nekem a gyerek fontosabb volt, mint a suli, csúsztam is, de legalább úgy érezhetem, megadtam neki mindent, ami tőlem tellett.
2 évesen jutott be, annyit változott addigra, rá sem ismertem szinte, abszolút érett volt már arra, hogy a délelőttöket nélkülem töltse, szerette is.
Legközelebb is így csinálnám, illetve ha lenne rá lehetőségem, egy idegen anyanyelvű bébiszitter lenne vele a játszóházban vagy otthon, amíg én is ott vagyok, de közben tanulok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!