Beíratnád 2 évesen a bölcsődébe a gyereked, ha nem lenne muszaj?

Van előnye és hátránya is. Ezek jutottak eszembe:

- Az első pár hónapban folyamatosan lehet beteg. Minden szünet után újrakezdődhet

- Ha nagy igénye van más gyerekekre, akkor nagyon jól jöhet neki

- Megtanul hamarabb beszokni egy rendszerbe. Ez olyan téren jobb, hogy így talán jobban alkalmazkodik

- Kevesebbet van veled

- Sokat fogsz valószínűleg a munkahelyedről hiányozni

- Több szervezést igényel

- Kis önállóságot is tanulhat a bölcsiben

- A bölcsi általában lefárasztja elég jól őket

- Kicsit kiszakadhatsz az állandó körforgásból

- A gyerek megtanulja, hogy anya nélkül is nagyon jókat lehet játszani.

Én emiatt arra szoktam szavazni, hogy csak 1-2 napot vagy fél napot menjen a gyerkőc bölcsibe. Nálunk itt ez megoldható. Így a gyerek is közösségben van és anya is kicsit kiszakad a mindennnapokból és felnőttek között is lehet. A bölcsi nem ördög műve szerintem.

Hasonló korúak ezek szerint a gyerekeink, én szerencsére ugyancsak megtehetem, hogy itthon maradok vele oviig, és itthonról folytatom a felsőfokú tanulmányaimat (tehát lesz dolgom bőven mellette is). Néha könnyebb lenne, ha bölcsis lenne délelőttönként, de minden szempontot figyelembe véve én mindenképp azt tartom számáta jónak, ha még egy évet velem marad ovikezdésig.

Ez egy jó összegzés szerintem a témában, engem megerősített a döntésemben:

[link]

Különféleképp döntöttem.

Az elsőt beadtam bölcsibe 2 évesen, én meg dolgoztam egy fél évet terhesen.

A másodikat nem adtam be, mert megszületett a kicsi még két éves kora előtt.

A kicsit meg azért nem adtam be, mert borzalmasan utált bárhova elmenni emberek közé, számos baba-mama klubot és tornaórát ordított végig 2 évesen is még, és mivel a férjem keresetébe akkor éppen belefért, hogy én maradjak GYES-en, így maradtam. 3 éves korára összekapta magát, és a középsővel egy ovis csoportban már jól érezte magát.

Nem, bölcsiben dolgozom és a fiam is jár, de szívem szerint maradtam volna otthon vele.

Én tudom, hogy nem rossz a bölcsi, de a gyerekemmel ez a 3 évem van és szeretek vele itthon lenni,de sajnos nekem bekelett adnom.

Nem. Elsőt nem is adtam, jött a tesó is, megtehettem.

Másodikkal is addig húztam, amíg lehetett. Majdnem 3 évesen kezdett. Csak azért nem később, mert az ovi nem vette fel, muszáj volt a bölcsi, mert 3 felett mennem kellett vissza, nem várhattam meg vele a szeptemberi ovikezdést 3,5 évesen.

Tavasszal lesz 2 éves a kislányunk, mi is sokat gondolkodtunk rajt, hogy menjen-e bölcsibe. Most afelé hajlunk, hogy majd csak óvódába fog menni.

Egyrészt mi is a covid miatt döntöttünk így, hiszen a munkahelyemen nem tolerálnák, ha 2-3 hetente esetleg karantén miatt itthon kellene maradnom a gyerekkel.

Én úgy gondolom, hogy ezt az időt amit együtt tölthetünk ezt soha nem fogjuk visszakapni. Nyilván más világ volt 20-30 éve, de velünk is otthon volt anyukánk amíg csak lehetett.

Természetesen nekem is jó lenne néha kiszakadni itthonról és felnőtt társaságban lenni. De én mégis inkább úgy gondolom hogy amíg nem muszáj addig nem megy a gyerek bölcsibe.

Anyagilag szerencsére úgy állunk most, hogy belefér az hogy én ne dolgozzak. (Egyébként sem kerestem túl sokat szülés előtt sem. )