Az rossz jel, ha szeret bölcsődébe járni. (? )

szerintem ez így önmagában nem baj. az lehet egy intő jel mondjuk, ha beszoktatáskor, mindenféle elváláskor teljesen közömbös, sosem sír, stb. az jelezhet pl. autizmust (nem ijesztgetésből tényleg csak szemléltetésképp a szélsőséget írom) ilyenekre érdemes odafigyelni, de az, hogy két és fél évesen szeret közösségbe járni az kifejezetten jó is és ahogy kivettem a szavaidból, nem az előbbiről van szó nálatok.

biztos van ilyen hozzááálás, bár a környezetemben még senki sem maradt otthon a gyerekek 3 éves koráig...(bár ez is ezer tényezőtől függő dolog...)

Szerintem te is tudod jol, hogy butasagot beszelt az a no.

Mondom ezt ugy, hogy az en gyermekeim sem jartak bolcsibe, csak ovodaba, de nem amiatt, mert en az ordogtol valonak tartottam az ovodat.

Szerintem orulj neki, hogy a gyermeked szeret oda jarni es jol erzi magat. Az egyik gyermekem 7 eves koraig minden reggelt massziv sirassal inditott, amikor ovodaba, iskolaba vittem. Ritka kivetel volt, ha nem sirt. Sokszor be sem tudtam kuldeni, ott kellett vele maradnom meg az iskolaban is, majd kiosonnom es igy is hetente minimum ket alkalommal hivtak rovid idon belul telefonon, hogy menjek be, mert egyszeruen nem hagyja abba a sirast es kikeszult. (OK, o mas, mert autista, de a lenyeg ugyanaz.)

Lelki terror volt az egesz neki is es nekem is. Utaltam az egeszet, sajnaltam a gyereket es persze munka szempontjabol teljesen meg voltam love.

A masik fiam pedig mar 3 evesen is szaladt be az oviba, annyira szerette, hogy rendesen elkosszonni sem volt idom.

De ettol meg ugyanilyen boldogan jott is haza velem.

Ez nem azt jelentette, hogy engem nem szeret, vagy nem kotodik hozzank, csak annyit, hogy hala Istennek jol erezte magat ott is.

Ez az idealis.

Az ősanya csak saját magát akarta igazolni, tök mindegy, mit mondasz, akkor is te vagy rossz, mert beadod szegény babucikát bölcsibe, ahol ki tudja, mit művelnek vele.

Nekem két gyerek már iskolás, és sosem gondoltam volna, hogy az bajt jelent, hogy szívesen mennek oviba, szeretnek játszani a többiekkel, és bőgve válunk el minden nap az ajtóban.

Én eddig úgy tudtam, hogy a gyerek biztonságban érzi magát az oviban is (nem bántják a gyerekek, szereti a gondozókat, stb.), és tudja azt is, hogy nem örökké marad ott, anyu vagy apu ezer százalék, hogy jön érte, akkor az a normális, ha nem sír.

Amelyik gyerek sírva búcsúzik, az vagy attól fél, hogy többé nem mennek érte, hogy nem szeretik a szülei, és "lepasszolják", vagy negatív hatások érik az oviban, amire senki se figyel. Ez pedig nem a jó szülő ismérve.

Úgyhogy az ősanya a hül.yeségeivel elmehet lencsét hámozni. :P

Kiegyensúlyozott, boldog gyerek szívesen van más gyerekek között. Egyáltalán nem azt jelenti, hogy autista lenne. :D (A fiam Aspergeres, szóval nem csak okoskodok.)

En is azt gondolom hogy az a legjobb ha a gyerek 3 eves korig otthon marad, a bolcsodet szukseges rossznak tartom, de nyilvan vannak eletszituaciok amikor nem elkerulheto.

Viszont szerintem az kifejezetten jo jel ha a gyerek szeret oda jarni. Semmilyen logika alapjan nem birom levezetni hogy ez rossz lenne :)

Sok gyerek anyás,és oviba is rángatni kell. Ez sokkal rosszabb dolog. Inkább azok a gyerekek ilyenek,akiket nem hagytak sode magára játszani se. De ettől még nem rossz anya ő se,meg az se ,aki önállóságra szoktatta.

Szerintem könnyebn a gyereknek és szülőnek is ha örömmel jár a gyerek. Munka mellé nekünk se sok idő van a gyerekre,de ettől még engem jobban szeret mint az óvónőt. De ez az élet rendje,nem hogy majd suliig otthon ül,utána meg 50éves koráig.

Nekem van 1 fiam és 1 lányom.

A kicsi bölcsis, a nagyobbik ovis.

Mindegyik szeret járni.

Muszáj volt, h bölcsibe vigyem, nincs segítségünk, én nem találtam olyan munkahelyet sem, ahova 4-6 órában tudok menni, illetve nekem a gyes sem volt elég anyagilag.

Szóval muszáj volt vinni bölcsibe.

Szeret járni, rengeteg dolgot megtanult, szereti az óvónőket, a gyerekeket.

Én ezt nem gondolom bajnak. Nem is autisták, mert nem kell őket reggel ovib/bölcsibe rángatni és nem üvöltenek, h nem akarnak menni.

Én örülök, h szeretnek ott lenni.

Aki megteheti, h otthon marad 3-4-5-x éves koráig, az szereti hangoztatni, h micsoda rossz dolog a bölcsi, de szerintem nem kell velük foglalkozni.