Ismertek tudatosan gyermektelen embereket? Van közetetek tudatosan gyermektelen?

Sógoromék

Sógorom nem akart, párja el is hagyta 7 év után.

Lett új párja.

Vele sem akart, de úgy voltak, ha jön akkor jön, nem görcsóltek rá a védekezésre/ megszakítás/

De majdnem vitték a lakást ( deviza) úgyh azért nem lett volna jó..

Mire kilábaltak a párja 40 felett.de nem is akartak tulajdonképpen.

Megbánás.

Nem tudom.

Sógoromon lárom, amikor a lábyunkkal van (1,5 éves) meg amikor terhes voltam.

Odavan a gyerekért.

Párja kb fél éve elsírta nekem magát, hogy tuja, hogy nem akartak, meg nem volt alkalmas az idő, de a sóhoromon látja, hogy kellett volna neki.

Ő sajnálja, hogy nem lett neki, most már nem is akarna józan ésszel /egészsége miatt -endometriozis-és a kora miatt sem/

Szóval kívülről én azt mondom, nekik nem lett volna való a gyerek a mostani életvitelükhöz,, de ha lett volna, lehet megváltoztak volna, sőt biztosan.

Sokan lobbiztak náluk amúgx

Anyósommal az élen

1.

Miért: Mert nem érdekel, nem látok gyönyört egyetlen percében sem annak, amit egy gyerek tud adni. Sem babakorában, sem a későbbiekben. Egyszerűen nem érdekel és tehernek érezném. De ha akarod kifejtem, de bővebben 30 mondat is lenne vagy több...

Többiek: Mást sem csinálnak csak rá próbálnak beszélni. De már el tudom ezt engedni, és nem rágörcsölni, vagy érezni ennek a nyomását. Megfigyelem milyen emberek mondják ezt (pl: aki csalja a feleségét, vagy olyan akinek a férje életébe 30 percnél nem foglalkozott a gyerekével, vagy akinek a gyerek úgy beszél vele, ha nem kap meg valamit, hogy :te büdöskrv, meg megveszed nekem ezt, mert azt mondtam, stb). Olyan emberek szavára nem adok akiknek a saját háza körül kéne sepregetnie. Akiknél nincs ilyen helyzet sem érdekelnek, mert nem én vagyok, nem járt a cipőmben, nem gondolkodott a fejemmel. Nem értheti. Ha nyomul, akkor paraszt vagyok és bunkó és visszaoltom, akkor elnyugszanak.

Párkapcsolat: Ez lehet rá fog menni, de még nemtudom. 5 éven belül kiderül.

Én ha lehetném már elköttettem volna magam.

32/F

Én és a párom. De közvetlen ismerősi körben két tudatosan gyerektelen pár is van és kicsit sem bánják.

Mi a 30as éveinek elején vagyunk, 12 éve együtt vagyunk a mára már férjemmel és tökéletesen jó az életünk így gyerek nélkül.

Egyetlen porcikám nem vágyik rá, a hideg ráz az egésztől, semmi kedvem feladni az egész eddigi nyugodt, szabad életemet, hogy cserébe sz*aros pelenkákat cserelgessek, évekig ne aludjak, kitegyem a testem a terhesség és a brutál fájdalmas szülés viszontagságainak. Arról nem beszélve, hogy iszonyat sok pénz, amit sokkal jobb helyre is tudnánk költeni és egy egész életre szóló felelősségű onnantól a te életed megszűnik és mindig csak a gyerek, gyerek, gyerek.

Millió ok van még, de az túl hosszú lenne, szerintem ennyi is elég.

Kb. 5 éve vagyok így.

Előtte megfelelő partner nem volt hozzá, most már inkább az előnyeit látom, már nem is szeretnék (idősnek tartom magam hozzá, noha manapság szülnek nálam idősebbek is). A környezet nem szól bele, de olyan családtagom is van, aki kifejezetten támogat - nem mintha igényelném, az én dolgom.

Jelenleg nincs párom, részben azért, mert a korombeli férfiak nagy része (legalábbis, akiket megismertem) még akar gyereket. De nem bánom, ezért nem fogom meggondolni magam.

A 2 legjobb barátnőm. A lehető legtávolabb áll tőlük a gyerek, pedig mindketten hosszú kapcsolatban vannak, évek óta jegyben járnak. Nem is vágynak rá, az egyikőjük h-p reggeltől estig dolgozik, az egészségügyi állapota is mindig rossz volt, a másiknak meg így ideális.

Plussz tőlem is mindig csak a rosszakat hallják a gyerekekről