Miért baj, ha valaki a legjobbat hozza ki magából? Akár anyuka, akár gyerek.

A body positivy-nél is jönnek ezzel az "Ilyen egy valódi nő teste", és "Így néz ki egy igazi nő szülés után" és társaival, pedig nekem sose volt olyan testem, és szülés után is lementek a kilók, nem ereszkedett meg a mellem, nem lettem striás (egyszer szültem még csak). És aki szép ruhába jár, az biztos nem foglalkozik a gyerekével, mert egy igazi anyának hajmosásra sincsen ideje, meg fürdeni sincs ideje, és jó a kinyúlt mackó, mert az a real.

És ezt látom a bizonyítvány osztásnál. Nekem még csak fél éves a gyerekem, és tudom, hogy sokan be fognak támadni, hogy biztos nem kaptam elég buksi simit a kitűnő bizonyítványomért (sose voltam kitűnò, kivéve második osztályos koromban), de miért a szorgalmat nézik az eredmény helyett? Akármelyik munkaterületet nézzük, azért senki nem fogja értékelni, mert sok munkával csinál fele olyan jót, mint más kevesebb idő alatt csinált kétszer jobbat?

Hol, melyik területen van olyan, ahol azt nézik, hogy ki mennyit küzd az életben? És miért vannak kvázi lenézve a kitűnő tanulók, mondván "jáccikönnyeccséggel" érték el azt? De ha így is van, akkor átlagon felettiek.