Szülők, ti mennyire menedzselitek ovis, kisiskolás korú gyerekek baráti kapcsolatait?

Rendben, köszönöm. Azt beláttam már én is, hogy nem kell erőltetni, nem szeretek én sem olyan szekér után futni, ami nem vesz fel. Meg plusz feladatot se magamnak se másnak nem akarok csinálni (nem is az a cél, hogy minden nap jöjjön hozzánk valaki). Azt is értem, hogy ha más suliba járnak, akkor óhatatlanul ritkán találkoznak, időbe is kevesebb fér bele - de semmikor semmilyen formában 5 hónap alatt?

Meg aki miatt most feltettem a kérdést, ott 1 gyerek van, átlag rokoni kapcsolatok és életritmus, tavaly augusztusban mondta, hogy szól, ha ráérnek...azóta nem szólt egyáltalán, az utcán futottunk már össze, köszöntünk, ennyi. Van egy másik család, akikkel szintén gyakran találkoztunk régen, de ők messzebb laknak, 3 gyerek van, extra aktív családi élet, sok barát stb., itt anyuka mondta is, hogy nem nagyon érnek rá, nem ígér semmit. De pl. szülinapra mindig meghívjuk egymás gyerekeit, és ök ott folytatják, ahol abbahagyták. Ez utóbbi hozzáállás sokkal szimpatikusabb és megérthetőbb hozzáállás és kommunikáció, mint az első, aki gyakorlatilag csak ígérgetett.

Jó, megértem, velük nem lehet fenntartani a barátságot. Meg ez az általános, hogy barátságok jönnek-mennek neha van olyan szoros mint amit 9# ír.

Remélem, ha nagyobb lesz, már lesz komolyabb barátság - azt hiszem, csak félek, hogy manapság már csak felszínes kapcsolatok vannak a fiatalok körében .