Van mg valaki rajtam kívül, aki azért nem vállal második gyereket mert az első elvette a kedvét mindentől?

5 éves, már voltunk vele szakszolgálatnál, pszichológusnál, pszichiáternél, mindenki azt mondja, teljesen egészséges csak "nehéz természet"

Nincs elkényeztetve, meg vannak szabva a határok, de rengeteget foglalkozunk vele, hétvégén kirándulunk, hétköznap ovi után vagy játszótér, vagy játszóház, vagy barátok a program. Nem volt változás az életében, születése óta ugyan ott lakunk, nem történt haláleset, mi sem veszekszünk előtte a férjemmel( mögötte is nagyon ritkán, azok sem komolyak)

Mégis, ha valami nem úgy van ahogy akarja, harap rúg, karmol kiabál, úgy káromkodik mint egy kocsis, volt hogy majdnem az apjába állította a kis kerti ásót mérgében, nekem a hajam tépte többször is. Nehezen alszik, 11kor még fent van, de 6kor már rajtunk ugrál és visít. Volt egy kutyánk is, de el kellett ajándékozni mert bántotta, majdnem levágta ollóval a farkát.(igen az én hibám, tudom, hogy megszerezte az ollót, a mai napig nem értem hogy sikerült neki).

Minden vizsgálati eredménye viszont azt mutatja teljesen rendben van, nagyon okos, bőven átlag feletti az intelligenciája. Csak sajnos, csúnya ezt mondani, nincs benne túl sok érzelem, sőt, mintha azt élvezné ha másnak fáj, olyankor nevet. De ha akar valamit, akkor meg bújik, hízeleg. Társaságban az egyik legjobban viselkedő gyerek, ezért a legszorosabb családtagokon kívül nem hiszi el senki hogy milyen valójában. Barátkozni nem szokott, azt mondja minden gyerek hülye és fölöslegesek.

Én még ezt egyszer nem bírnám ki, pedig szeretem a fiamat, de volt hogy már azt kívántam, bárcsak ne vállaltuk volna. Minden nap gyomorgörcsöm van.

Igen mindig is voltak határok, közel sem elkényeztetett. Tudja, hogy a tetteinek következményei vannak.

Hogy próbáltuk megtanítani? ha valami olyat csinált ami tilos volt, akkor elmondtuk szépen hogy nem szabad, megpróbáltuk kivinni az adott helyzetből. Kétszer szóltunk, harmadjára büntetés volt. Igyekezünk következetesek lenni, amit az egyikünk megtilt, azt a másik sem engedi, amit egyszer nem engedtünk azt máskor sem szabad stb. Először mindig szólunk, próbáljuk elmagyarázni hogy azt nem szabad, és miért nem, próbálunk más alternatívát találni. Kb sosem működik, a szemünkbe röhög, és csúnya szavakkal illet, vagy még jobban csinálja.

Pedig a viselkedése miatt már maradt el játszótér többször is, vagy épp az óvoda utáni édességét nem kaphatta meg. Káromkodásnál az adott szó csúnyaságától függően büntiszekrénybe kerül egy kedvenc játéka, lehet csak 1-2 órára, de mikor konkrétan az apja halálát kívánta, egy hétre.

Mindig elmondjuk neki hogy ilyen szavakat nem használunk, nem illik, de csak annál jobban.

Ha jól viselkedne lenne jutalom is, plusz programok, még egy plusz esti mese olvasása elalvás előtt stb, de nem hatja meg.

Hogyan reagálunk? Igyekszünk nyugodt hangon elmondani, hogy miért volt rossz amit csinált, hogyan kellett volna helyette cselekednie, és hogy ezután büntetés lesz azért, mert nem tartotta be a szabályokat, vagy direkt ártott másnak. Persze volt hogy rákiabáltam, például a kutyás esetnél, vagy mikor kiszúrta a biciklim kerekét direkt, mert nem mentünk a mamához, de igyekszem moderálni magam.